9.Fejezet: Az Új Ló

-Oké...-Sóhajtott.-Mondjuk, tegyük fel, hogy...Éjfél nem bánt.-Pillantott a ménre.-De apád...Nos Ő nem fogja ezt díjazni.-Bökött rá.

-Nem érdekel.-Álltam fel.-Meg fogom neki, nekik mutatni, hogy mennyire nincs igazuk.Már csak annyi kell, hogy felüljek Éjfélre és...Haza vigyen.Akkor apu meglátja majd, hogy mennyire ártalmatlan.-Paskoltam meg a ló nyakát.

-Oké...És hogy ülsz fel rá?-Kérdezte.

-Még nem tudom...Még...-Vontam vállat.

-Oké.-Állt fel Ő is.-Segítek.

-Segítesz?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Igen...Ha visszajöttök a ranch-re.-Vont vállat.

-De Ő nem lehet bezárva...-Sóhajtottam, majd átöleltem a ló nyakát.-Belepusztulna.

-Akkor...Mit csináljunk?-Kérdezte.

-Minden éjjel eljövök majd hozzá...És be fogom törni...Kerüljön bármibe is...Sikerülni fog és...A musztángok megmenekülnek.-Néztem a lóra, majd még egyszer megcirógattam.

Elégedetten horkantott, majd orrával a zsebembe túrt.

-Óh...A cukorka.-Mosolyogtam el, majd tenyerembe raktam két cukrot, amit el is vett és rágcsálni kezdett.-Nem hagyom, hogy bajotok essen!

Aztán felültünk Dave-vel a lovakra és elindultunk haza...

***

-Hol voltál, Meg's?!-Kérdezte egyből apu, mikor beléptem a házba.

-Lovagoltam egyet.-Feleltem színtelenül, majd felmentem a szobámba, felvettem A dobozt a szekrényem fiókjából és lesiettem.

Kimentem az istállóba, megkerültem és bementem az istálló mögött húzódó erdőbe.

Mikor már bent jártam leültem egy kidőlt fára és a dobozból elő vettem egy szál cigit és meggyújtottam....Jól esett, mikor kifújtam a füstöt...Olyan volt, mintha a gondokat tüntetném el.

Majd épp amikor w

elnyomtam a cigimet egy kocsi hangjára lettem figyelmes...

Sietősen elindultam visszafelé.

-George!-Hallottam meg apu hangját, majd egy másik férfiét...

Kiértem az istálló mögül és egy ezüst színű Fordot, mögötte egy lószállítót pillantottam meg.Jah...Meg egy komát.

-Nos...Akkor hadd nézzem azt a lovat!-Indult el hátra apu, majd a fickó és ekkor szállt ki a kocsiból egy könnyes szemű, fáradt, szőke hajú lány, s ő is a kocsi végébe igyekezett.

Leengedték a rámpát, a lány pedig felment...

Addigra én is odaértem.

-Jó napot!-Köszöntem illedelmesen.

-Áh, Megan!A legjobbkor.Egy új ló...-Bökött előre apu.

-Szia!George Morgan.-Most költöztünk ide a lányommal, Stellával.Eladjuk a lovát.-Mutatkozott be a férfi.

-Megan Thompson.-Mondtam én is a nevem, majd az érkező lányra és a lóra lettünk figyelmesek...

A lány sírt...Biztos nehéz volt neki eladni a lovát...Mint láttam nagyon kötődnek egymáshoz...

-Ég veled, Moondance...-Suttogta Stella megtörten, majd átölelte a sárga kanca nyakát.

-Hé...Stella...-Léptem a lány mellé.Ő rám nézett...-Gondoltam...Néha napján eljöhetnél hozzá.-Simogattam meg a ló nyakát.-Vagyis...Felőlem minden nap.Ha csak teheted és van kedved hozzá...Gyere el és...Látogasd meg.Lovagolhatsz is rajta.-Mosolyodtam el.

-Köszönöm...-Mosolygott vissza kedvesen.

-Igazán nincs mit!-Léptem hátrébb.-Gyere, vigyük be az istállóba!-Mondtam, majd elindultunk a lóval és Stellával az istállóba.

-Hé!Ez az új ló boksza, ha Őt hozzátok.-Hallottam meg Will hangját, mikor a folyosón lépkedtünk.

-Igen, őt.-Feleltem, majd Stella bevezette Moondance-t, majd ő is mellénk lépett.

-Mesélnél róla?-Kérdeztem leülve egy bálára.

-Hat éves Tennessee Walking.Kedvence a mentolos cukorka...Imád vágtatni...Imád fürdeni.-Sóhajtott.-És...Nagyon ragaszkodó típus.Születése óta velem van...

-Ne aggódj...Jó helyre került.-Mosolygott Will Stellára, majd a lány vissza mosolygott a bátyámra.

Na ebből még lesz valami...-Vigyorogtam magamban.

Ekkor dudált-gondolom-George a ház előtt.

-Nos...Mennem kell.-Lépett hátrébb Moondance-től Stella.-Lehet, hogy holnap eljövök...Megmutathatnátok a környéket...-Vont vállat.

-Oké, persze.Én benne vagyok!-Bólogattam.

-Bármikor bármit!-Kacsintott Will, majd becsukta a boksz ajtót.

Aztán hárman kimentünk...

8.Fejezet: M.P.H.

Haza érve lenyergeltem Bummer-t, majd lecsutakoltam és kicsaptam a legelőre.

Bementem aztán a házba...

Meglepődtem a nappalinkban összegyűlt csipet-csapaton...

Will, apu, Rob (Dave apja), Dave és még a három lovász fiúnk (Jake, Raul és Bob).

-Hát itt meg mi van?!-Kérdeztem az ajtófélfát támasztva.

-M.P.H. megbeszélés Flicka...-Felelte Raul.Raul Portugál...Bevándorlónak számít, de már vagy tíz éve, tizenhat éves kora óta itt melózik...

-Ne Flicka-zd!-Szólt rá Will.

-Azt se tudod mit jelent kölyök...-Vigyorgott pimaszul Raul.

-Hé!Mi az az M.P.H.?-Szóltam közbe.

-Musztáng Elpusztító Hadművelet.-Felelte Bob.

-MI VAN?!?!-Tátottam el a számat.

-Befogjuk és leöljük a musztángokat.-Mondta Rob.

-De hát miért?!Mit ártottak Ők nekünk?!-Értetlenkedtem.

-Veszélyesek...Megeszik a terményeket, lelegelik a mi lovaink elől a füvet, a marhákat felkergetik a hegyekbe...És a mi lovainkkal szaporodnak...Bemocskolják a házi lovaink vérét...-Mondta ismét Dave apja.

-Ne bántsátok Őket!-Mondtam.-Ne!

-Megan...Ezt majd mi elintézzük.-Mondta apu.

-Nem!-Rivalltam rá.-Ha egy musztángnak is baja esik...Ha bántani meritek Őket...Engem többé nem láttok...-Néztem az apám szemébe, majd felrohantam a szobámba.

***

-Meg's!Nyisd ki az ajtót, kérlek!-Kopogott apu már vagy huszadszorra...

-Menny el apu!-Szóltam ki.-Nem vagyok beszélgetős kedvemben...

-Én ugyan addig nem megyek el, amíg nem beszéltünk.

Oda trappoltam az ajtóhoz, majd kivágtam...-Hát jó...Mondd!

-Miért csináltad ezt?!-Kérdezte.-Nem kéne bele szólnod a felnőttek ügyeibe...A musztángok veszélyesek...Úgy lesz a legjobb, ha befogjuk őket és...Megöljük mindet...-Fejezte be.

-Ez nem lehet igaz!!!Amit most Ti csináltok az olyan, mint az embereknél a rasszizmus!Elképesztő...-Horkantottam.-Miért nem hagyjátok Őket békén?!

-Miért véded hirtelen így őket?!Hiszen...Anyád halála óta azt hajtogattad, hogy utálod őket!?-Vágta a fejemhez.

-Anyu halálát hagyd ki ebből...-Szűrtem a fogaim között.-Az se a musztángok hibája volt...

-Hanem kié?!Rashid-é?!-Kérdezte.

-Nem.-Ráztam meg a fejem.-Anyué...

Apu ledermedve állt előttem...Aztán, mikor felfogta, hogy mit is mondtam...Ütésre emelte a kezét és egy pofont adott, amitől a földre kerültem...

Ekkor Will kivágta a szobaajtóm és csodálkozva, ugrásra készen bámult minket.Apu meg...Elviharzott az elbambult bátyám mellett.

Felálltam és úgy bevágtam az ajtót, hogy Will alig tudott hátra ugrani.Majdnem orrba vágtam.

Lecsúsztam ülő helyzetbe, hátamat az ajtónak vetettem, majd kigördült az első könnycseppem...

-Húgi...-Kopogott Will néhány perc múlva.

-Hagyj magamra...-Mondtam, majd erőt vettem magamon és felálltam...

A szekrényemhez léptem...

Kivettem a régi nyereg-táskámat, majd bele pakoltam egy-két fontos dolgot.Kötél, zseblámpa, hajgumi, pulcsi.

A vállamra dobra lementem a földszintre.

Egy almát, két csomag mentolos cukrot és egy szendvicset bele dobtam a táskába, majd kimentem a házból.

-Kivezettem Bummer-t, felszerszámoztam, majd a nyereg-táskámat is ráraktam.Aztán felültem rá és a lehető leggyorsabb tempóban az erdő felé vágtattunk.

Kimondhatatlan düh volt bennem...Dühös voltam apámékra, amiért a musztángokat akarják bántani...Dave-re és Will-re, mert nem álltak ki mellettem és magamra...Amiért azokat mondtam apunak...

Bummer-rel ismét a titkos kis forráshoz mentünk, amit elneveztem...Vadló-Sziklának.

Éjfél már várt ránk...

-Szia...-Szálltam le Bummer-ről.

Halkan nyerített egyet, majd oda ügetett hozzám...

-Megvagy...-Hallottam meg egy ismerős, nem várt hangot a hátam mögül.-Te meg mi az ördögöt csinálsz, Meg's?!

-Én is ezt kérdezném tőled, Dave!-Fordultam felé, majd védelmezően Éjfél elé álltam.-Ne merd bántani!

-Hé-hé!Nyugi...Nem bántom...-Emelte fel a kezeit, majd leszállt Viharmadár-ról.-És...Ki a kis barátod?-Érdeklődött.

-A neve Éjfél.És...Mint látod nem öl meg, úgyhogy...Akár mehetsz is!-Mondtam flegmán.

-Hé...Nyugi...-Mosolygott rám óvatosan.-Hogy-hogy nem bánt?

-Nem tudom...Megmentette az életem és...Azóta...Jóban vagyunk.-Mosolyogtam rá.

-Megmentette az életed?!-Hőkölt hátrébb.

-Amikor...Rárontottál Ryan-re...Utána ugye elmentem...És...Egy puma majdnem kinyírt.Éjfél mentett meg.-Simogattam meg a mén nyakát, majd Dave felé fordultam.-Tartozom neki annyival, hogy segítek rajtuk...

7.Fejezet: Egy újabb találkozás / Haragban

Hét órakor megérkezett Dave is a ranch-re...

-Jó reggelt!-Köszönt nekem jókedvűen.

-Viszont...-Köszöntem színtelen hangon, majd kimentem az istállóba.

-Haragszol?-Jött utánam.

-Nem, nem haragszom.-Feleltem, miközben a nyerget, a kantárt és a csutakoló eszközöket hoztam ki a nyergesből.

-Akkor miért vagy ilyen?-Állt odébb, hogy kivezethessem Bummer-t.

-Milyen vagyok?-Kezdtem el kefélni a ló szőrét.

-Ilyen...Elutasító, szűk szavú, meg minden...-Dőlt a boksz ajtónak.

-Felnőttem.-Mosolyogtam rá negédesen, majd Bummer hátára tettem a nyerget, kissé durvábban a kelleténél, amit a paci egy fújtatással jegyzett meg.-Bocs pajti...-Paskoltam meg a nyakát, majd kikapartam a patáit.

Dave még mindig ott állt.

-Kilovagolsz?-Kérdezte.

-Jé!Miből találtad ki?-Kérdeztem gúnyosan.

-Hát nem is tudom...-Húzta el a száját.-Egyedül?

-Nem...Bummer-rel.-Mondtam, majd a hám szíjját meghúzva, kioldottam a biztosító kötelet és kivezettem Bummer-t az istállóból.És mily meglepő...David jött utánam...

-Mit akarsz?!-Torpantam meg hirtelen, majd felé fordultam.

-Bocsánatot kérni.-Felelte.

-És ezt nem tudtad volna előbb kinyögni?!-Kérdeztem.

-Nem?...-Ez inkább kérdés volt, mint válasz...

-Oké...Én mentem.-Ültem fel Bummer-re.

-Veled mehetek?-Kérdezte.

-Nem...Inkább egyedül lennék most.-Mondtam, majd megsarkalltam Bummer-t, aki vágtába ugrott, így bevágtattunk az erdőbe...

Elképesztő milyen idegesítő tud lenni!-Mérgelődtem magamban.Azt sem néztem merre megyek, csak hagytam, hogy Bummer vigyen...

Majd egyszer csak Bummer kanyarodott...És lassított...

-Mi az haver?-Kérdeztem, majd fel pillantottam...Egy forrás volt az...-Hova hoztál te engem?!-Szálltam le róla, majd száron vezettem a vízhez.

A lovam lehajolt, hogy igyon, én meg körbe néztem...

Nagyon szép hely volt...Tetszett.Egy kicsi patakocska folyt végig, ketté szelve a mezőt, amin színes vadvirágok nőttek.A patak két nagy szikla közül tört fel, a vize kristály-tiszta és hűs volt...

Az egész hely...Költőien szép volt-ahogy a nagyokosok mondják...

-Hol vagyunk Bummer?-Simogattam meg a ló deres nyakát.

Ekkor lépteket jelző recsegő aljnövényzet hangját hallottam a hátam mögül.Megfordultam...

Egy nyerítés üdvözölt...

-Éjfél...-Mosolyodtam el.-Szia...-Indultam el felé, mire ő is sűrűbben szedte a lábait...

Mikor fél méterre értünk egymáshoz...Megálltunk.

Éjfél tette meg az utolsó lépést felém...

Megsimogattam az izmos nyakát, majd megvakargattam a homlokát.

-Szia...-Suttogtam a nyakára hajolva.

Elégedett fújtatást hallottam válaszul...

-Te mit keresel itt?-Mosolyodtam el, majd tovább simogattam.

Majd eszembe jutott a zacskó mentolos cukorka, amit Bummer-nek hoztam.

-Bummer!-Csettintettem hármat a nyelvemmel, mire a deres is ide jött, s amíg Éjféllel ismerkedtek én elő halásztam a cukrot.

Először adtam Bummer-nek, majd éjfél felé nyújtottam a nyitott tenyeremet, miben két cukorka volt...

Megszaglászta, majd óvatosan elvette.Elrágcsálták...

-Nyugi nem mérgező...-Mosolyogtam, majd megpaskoltam a két ló nyakát.

A telefonom kijelzőjére pillantottam: 11:20.

-Ideje mennünk, Bumm fiú...-Fordultam Bummer felé.-Ha ebédre haza akarunk érni...

Erre Éjfél megbökte a karomat.

-Legszívesebben magammal vinnélek a ranch-ra...De tudom, hogy szabad vagy és ettől én nem foszthatlak meg...Meg...Apu nemigazán rajong a musztángokért...-Sóhajtottam.-Még találkozunk Éjfél...-Öleltem át a ló nyakát, majd még adtam neki cukorkát.

Aztán felültem Bummer-re, s vágtában elindultunk haza felé...Mikor vissza pillantottam láttam, hogy Éjfél utánunk bámul, aztán beüget az erdőbe...

Egy hatalmas sóhaj szaladt ki a számon, majd előre nézve az útra koncentráltam...

6.Fejezet: Búcsú

-Na végre!-Pattant fel Will, mikor megérkeztem.-Aggódtam érted Húgi...A srácok mondták mi volt...

-Remek...-Morogtam.-Mentem aludni.-Indultam a lépcső felé.

-Hé...Dave meg akart várni...Aggódott, hogy bajod esik...És félt, hogy haragudni fogsz rá...-Szólt utánam.

Vállat vontam, majd felmentem az emeletre.

Bementem a szobámba...

-Hé, hol voltál eddig?!-Pattant fel az ágyról Ryan, ahogy bementem.

-Sétáltam.-Feleltem tömören, majd bementem a fürdőbe.

Levettem a felsőmet és a csaphoz álltam.Levettem a nyakláncomat, s a pultra raktam.

-Aggódtam érted...-Jelent meg Ryan az ajtóban.

-Aha...-Feleltem színtelen hangon.

-Meddig csinálod ezt?-Lépett mögém.

-Mit?-Kérdeztem.

-Hát ezt...Játszod a sértődöttet.-Mosolygott, majd megölelt hátulról.

-Nem vagyok megsértődve.-Mondtam.

-Aha...Én meg hülye is vagyok.-Vont vállat.

-Az meglehet...-Fordultam felé mosolyogva.-Bocs...Csak...Dave felidegesített és...Áh...Bocs...-Öleltem meg.

-Semmi baj...-Mosolygott, majd megcsókolt.

-Lezuhanyzom...-Mondtam, mire ő az ajtó felé ment.

-Megvárlak a szobában.-Csukta be maga után az ajtót, majd én levetkőztem és beálltam a zuhany alá...

***

Másnap reggel kómásan ébredtem...

-Jó reggelt nyuszi...-Könyökölt fel mellettem Ryan.

-Neked is...-Nyögtem, majd egy puszit adtam neki.-Óh...Holnap mész haza...-Szomorodtam el.

-Aha...-Bólintott szomorkásan.

-Megyek...Felöltözök...-Álltam fel, majd a szekrényemhez lépve kirángattam a ruhákat és bementem a fürdőbe.

Egy kék-fehér rövid ujjú kockás inget vettem fel, alá egy fehér topot és egy farmert.Majd egy kék tornacipő, megcsináltam a sminkem, a hajam, aztán kimentem.

Ryan már felöltözött, majd ő is birtokba vette a fürdőt.Aztán együtt lementünk reggelizni.

-Jó reggelt.-Köszöntünk, majd leültünk az asztalhoz.

-Palacsinta a'la Will bátyus.-Tette le elénk a megpakolt tányérokat Will, majd ő is leült és enni kezdett.

-Uh...Will, az lehet, hogy Te ennyit megeszel, de...Te egy medve méretű gorilla vagy...-Húztam el a számat.-Na de én...Még a felét sem tudom bepusztítani...

-Akkor majd segítünk...-Vigyorgott Ryan, majd mi is hozzá kezdtünk.

***

A nap gyorsan telt és szerencsémre nem találkoztam Dave-vel...

Aztán jött az este én meg segítettem Ryan-nek csomagolni...Nehéz szívvel pillantottam a táskájára...

-Holnap hánykor indulsz?-Kérdeztem, miközben egymást ölelve álltunk.

-Max hatkor már muszáj mennem...-Sóhajtott.

-Ahj...-Nyögtem.

-Hidd el...Én sem szeretnék még menni...Hiányozni fogsz...-Húzta el a száját.

-Akkor...Ötkor felkelek, csinálok neked kaját...-Mosolyogtam rá, majd ő vissza mosolygott és megcsókolt...

***

Reggel felkeltem és lesétáltam halkan a konyhába, hogy szendvicseket csináljak Ryan-nek.

-Jó reggelt.-Köszönt halkan apu.

-Neked is...-Mosolyogtam rá bánatosan.

-Ma megy Ryan haza?-Kérdezte a pultnak támaszkodva.

-Igen.Neki csinálom a szendvicseket.-Bólintottam.

-Mikor indul?-Érdeklődött.

-Hat.-Csomagoltam be az utolsó szenyót is, majd egy táskába tettem őket.

-Úgyhogy...Megyek és felkeltem, aztán...Elbúcsúzunk és...-hajtottam le a fejem, majd inkább egy szót sem szólva felsiettem az emeletre és felkeltettem Ryan-t.

-Hé...Jó reggelt...-Mosolyogtam rá, az ágy szélén ülve.

-Nem olyan jó...-Sóhajtott felém fordulva.

-Öltözz fel, aztán...Lent találkozunk.-Álltam fel, majd kimentem.

***

-Hát...Akkor...Szia...-Ölelt magához.

-Majd gyere ahogy tudsz...-Mosolyogtam rá.

-Persze...-Mosolygott rám, majd megcsókoltuk egymást.-Szeretlek...

-Én is téged.-Mosolyogtam vissza, majd ő beült a kocsijába és elhajtott...

Én meg szomorúan bementem a házba...

5.Fejezet: Szia...

-Tudod min agyaltam egész úton?-Kérdezte Ryan.

-Nem, nem tudom de úgy is elmondod.-Vontam vállat, majd rá néztem.-Na min agyaltál?

-Hát...Hogy te egy kivételes lány vagy számomra.-Karolt át.-Még egy csaj kedvéért sem utaztam át a fél kontinenst...-Mosolygott maga elé.

-Szóval...Különleges...-Mosolyodtam el én is.-Szóval...Nem csak testi kapcsolatot jelentek?!

-Nem...Dehogy...-Rázta meg a fejét.

-Ahham...-Bólintottam.Észre vettem ,hogy elértünk a mólóhoz...Leültünk, a lábunkat meg a vízbe lógattuk.

-Szép ez a hely...-Nézett körbe.-El tudnék képzelni egy pecót itt a környéken...

-Ja...Csak elég...Uncsi.-Vontam vállat.

-Ja...-Vont vállat.-Hidd el...Izgalmasabbá tennénk...-Vigyorgott.

Majd megcsókoltam...Fölém gördült és lefogta a kezemet.Majd csikizni kezdett...Én meg visítozni...

Aztán minden olyan gyorsan történt...

Csak annyit hallottam, hogy: "Szállj le róla, te görény!"

Majd Ryan sehol nem volt...Felpattantam...

Ryan és Dave egymást püfölték, majd a két srác beleesett a tóba...

-Fiúk!Fiúk, elég legyen!-Kiáltottam.A harmadszori próbálkozásra szét váltak, majd lassan kimásztak a mólóra.

-Megőrültél, Dave?!-Kiabáltam a srácra.

-Azt hittem...-Kezdett bele.

-Hogy bántani akarom?!Te totál hülye vagy haver...-Vágott közbe Ryan.

-Nem hülyébb nálad te narkós rohadék...-Morogta Dave, mire Ryan fenyegetően megfeszült.

-Elég!-Szóltam közbe.-Hagyjátok abba ezt a hülyeséget!Most!!!Ti tényleg ekkora hülyék vagytok?!Áh...Tűnjetek innen!-Vágtam át köztük, majd elindultam gyalog a sötétségbe.

-Most meg hova mész, Meg's?!-Kérdezte Dave.

-Nélkülem...-Szólalt meg Ryan is.

-Fogjátok be!-Szóltam vissza.-Majd találkozunk otthon.

Elindultam, de azt sem tudtam, hogy merre.

Csak mentem előre...

***

Már nem tudom mennyi ideje sétálgattam az éjszakában, mikor hangokat hallottam meg...Morgás, kaparászás, dorombolás...

-A picsába...-Suttogtam.

Ekkor jutott eszembe egy nem éppen mellékes dolog...Itt kibaszott pumák is vannak!

Lassan lélegeztem, s körbe-körbe tekintgettem...

Aztán a hold fénye megvilágította az állat bundáját, s a két szem felcsillant...Megrémülve hőköltem hátrébb...

Fenyegetően közelített felém, én meg rémülten, tágult szemekkel hátráltam...

Majd mikor az állat lecsapni készült egy fekete árny suhant el előttem, s a puma útját állva felágaskodott, s első patáival lesújtott a ragadozóra.

Majd a nagymacska menekülőre fogta, a megmentőm, azaz a vadló...Felém pillantott...

Sötétbarna szemei csillogtak...Fekete szőre csillogott a hold sápadt fényében...Majd halkan horkantva felém lépett párat...

-Köszönöm...-Suttogtam.

Erre a ló kaparni kezdett...

-Gondolom...Egy csavargó musztáng vagy...-Léptem hozzá még közelebb.-Nem hinném, hogy ha egy házi ló lennél, így el tudnál bánni egy pumával...-Kedvesen, barátságosan és halkan beszéltem neki.Hogy érezze, tőlem nem kell tartania, hogy nem akarom bántani...

Izmai ellazultak, s a nyakát nyújtogatta felém.Ekkor az üstöke alól kivillant a fehér csillag, ami szinte világított a sötétben.

Már alig volt húsz centi a kezem és a ló között...Majd ő tette meg az utolsó lépést azzal, hogy orrát a kezemhez nyomta, s bele fújtatott...

-Szia...-Simítottam végig a nyakán is.-Gyönyörű vagy...-Suttogtam, majd megvakargattam a homlokát, amit lehunyt szemmel élvezett és tűrt...

Majd a telefonom megcsörrent, s a mámoros pillanat véget ért...A ló rémülten ugrott hátra...

Majd elvágtatott...

-Még találkozunk...Éjfél...-Súgtam, majd elindultam hazafele...

Viszlát egy kis ideig!

Sziasztok Olvasók!

Csak gondoltam szólok, hogy holnap reggel elutazom Pestre és csak vasárnap érek vissza.

Aztán hétfőn ismét dolgom van a gyámhatóságon...Családi...

De miután végeztem gőzerővel vágok neki és hozom a frisseket!

Megértéseteket köszönöm!

Puszii

=)GoOofy(=

4.Fejezet: VÉGRE!!!

A hétvége hamar eljött...Péntek délután volt, én meg az ablaknál ültem és Ryan-t vártam...

David is itt volt...Nagy örömömre...Hurrá...Pf...

Mikor elmondtam apunak, hogy Ryan ide jön, ő csak a fejét rázta aztán bele törődően bólintott...De Dave...Nos...Eléggé a szívére vette, hogy pasim van...De kt érdekel?!?!

De amikor megpillantottam a zöld BMW tuningot, amint erre felé jön ismét boldog lettem és mint ha az életem múlna rajta kirohantam a brátom elé...

A kocsi megállt és egy mosolygó Ryan szállt ki...

Oda rohantam, a nyakába ugrottam, ő meg megpördült velem a levegőben, majd megcsókolt.

-Szia...-Tett le a földre csókunk után.

-Hello...-Mosolyogtam vissza.-Hiányoztál...-Sóhajtottam.

-Hát...Talán azzal majd kiengesztellek...-Bökött be a kocsi anyós ülésére.Egy táska volt benne...Értetlenül felvontam a szemöldökömet...-Hát...Hoztam egy kicsi...Sammy féle termesztést.-Vigyorgott.-Meg cigit...-Tette hozzá.

-Ahw egy isten vagy!-Öleltem meg.

Ryan vigyorogva kivette a sport táskáját, majd lezárta a kocsit és kézen fogva elindultunk a ház felé.

-Nem rossz pecó...-Nézett körbe.-Jó lenne hétvégi bulikhoz...

-Ja...Csak nekem itt kell élnem.-Húztam el a számat.Majd bementünk a házba...Apu odakint volt és valami...Marhákat tereltek.Vagy 100-at vettek...De minek...Pf...

Will és Dave pedig a konyhában dumálgattak.

-Hello!-Köszönt Ryan.

-Áh hello Ryan!-Köszönt Will, majd kezeltek.

-Oh...Ryan...Te még nem ismered Dave-t.Gyerek kori jóbarátom.Dave...Ő Ryan.-Mutattam be őket egymásnak.

-Hello!-Köszönt Ryan.

-Hali...-Köszönt Dave is.

-Gyere...Megmutatom a szobámat...-Húztam a lépcső felé, ő meg jött.Így felmentünk az emeletre, a szobámba.

Bezártam magunk mögött az ajtót.

-Végre kettesben...-Dobta le a táskát az ágy végébe, majd levette a pulcsiját.

-Aha...-Léptem oda hozzá, majd átöleltem a derekát...

Ő meg megcsókolt és felkapott...

Lefektetett az ágyra.

-Hiányoztál...-Mondtam ismét.

-Te is nekem...-Mosolyodtott el majd tovább csókolgatta a nyakam...

-Ne itt...-Toltam el magamtól...-Nem akarom hogy Will és Dave...Szóval...Fültanúk legyenek.-Kuncogtam.

-Akkor hol?!-Rázta a fejét, majd az ölébe húzott.

-Áh tudod mit?!Ne is figyelj rám!-Nevettem fel, majd ismét megcsókoltam.

Ő a hátamra döntött, s így folytattuk amit abba hagytunk...

***

-Átutaztam érted negyed Amerikát...-Vigyorodott el, miközben a hátamat cirógatta.-De...Megérte...-Tette hozzá.

-Meg?!-Fordultam felé.-Örülök, hogy így látod...-Csókoltam meg.Majd kiszálltam az ágyból és magamra kaptam a ruháimat.A hajamat felgumiztam egy szoros copfba és meggazítottam a sminkem...

-Bizony meg...-Bólogatott, majd Ő is öltözni kezdett...

-Hé...Már kezd sötétedni.Nem megyünk le a tópartra...Elszívni egyet?-Böktem a táskájára.

-Akár kettőt is.-Vette fel a pólóját.

-Én egy egészet most nem akarok elszívni...Elég egy fél is.-Ráztam a fejem.

-Oké...-Mondta, majd a táskájához vépve kivett két szál..."Vicces Cigit".Zsebre vágta, ahogy az öngyújtóját is.Aztán lementünk a földszintre.Már apu is itthon volt...

-Áh...Hello Ryan!-Nyújtott kezet apu.

-Jó estét Mr.Thompson!-Rázta meg apu kezét Ryan.-Köszönöm, hogy a hétvégére itt lehetek.

-Ugan...A legfőbb a kislányom boldogsága!-Mosolygott rám.

-Apu...Mi elmennénk sétálgatni...Ha nem gond...Körbe vezetem Ryan-t meg...Körül járjuk a tavat.Oké?-Kérdeztem már az ajtóban állva.

-Oké...-Bólintott apám.Dave szúrós szemekkel méregette Ryan-t...A kis szemét!

Aztán kimentünk és elindultunk a tó felé...

Megnyílt a főblogom

Sziasztok!

Megnyílt a főblogom.

Itt bármely kérdésetekre válaszolok.

Katt rá!

www.gooofy-foblog.blogspot.com

FELHÍVÁS!!!

Sziasztok olvasóim!=)

Először is: Nagyon köszönöm, hogy olvassátok és kommenteltek!Ez sokat jelent számomra.=)

Másodszor:

Kitaláltam, hogy nyitok egy szavazást.A három cím közül szavazzatok valamelykre.A szavazatokat kommentben lehet leadni, a végén össze számolom melyik számra mennyi jött.Figyelem!Csak a cím számát írd!

A lehetőségek:

1.:Bronson Hotel

2.:Tükörkép

3.:Vadnyugati Vihar

A szavazás 2010.08.15.-éig tart.(Vasárnap)Délután 15:00-kor záródik le.

A három cím sztorihoz kapcsolódik.A címekre való szavazásnál dől el hogy milyen sztorit írok.

Előre is köszönöm!

U.I.: Bárki szavazhat!!!

Puszi, GoOofy

3.Fejezet: A Mólón

-Na...Mehetünk.-Állt meg mellettem Dave, majd kikötötte Viharmadár-t és a nyergemhez lépett.

-Dave...Fel tudok ülni még.-Mosolyogtam.

-Oké, bocs.-Lépett hátrébb.Én meg oda mentem a pacimhoz...

Megfogtam a nyerget, lábat a kengyelbe, elrugaszkodás, lendítés, egyensúly.És már csücsültem is a nyeregben.

-Hú...-Fújtam ki a levegőt.-...Ez tök jó volt.Elsőnek ment.

-Ja...Szép volt.-Mosolygott, majd felült Viharmadár-ra.

Lassan, lépésben elindultunk az erdei ösvények, a móló felé, amiről kiskorunkban annyiszor ugráltunk be a vízbe...A tóba.

Fél nyolc volt mikor már vagy fél órája fetrengtünk a mólón.A mobilom megcsörrent...A kijelző a bátyám, Will számát mutatta.

-Hello, mondd!-Vettem fel.

-Szia, merre vagy?-Kérdezte.

-A mólónál vagyunk Dave-vel...Jössz Te is?-Könyököltem fel.

-Aha...De...Te...Lóra ültél?-Kapcsolt hirtelen.

-Igen.-Mosolyodtam el.-Bummer-re.

-Nahát!Ez nagyszerű!-Örvendezett.-Na...Felnyergelem Apacs-ot és indulok is...-Mondta.-Majd ott találkozunk.Hello!

-Hello!-Nyomtam ki a telefont.Majd Dave-hez fordultam.-Nem baj, ha jön Will is?-Kérdeztem.

-Nem, dehogy!-Vágta rá.-Minden olyan lesz mint...Régen.Csak...Már egy kicsit nagyobbacskák vagyunk.-Fordult a hátára.Kezeit a tarkójánál össze kulcsolta és csak a fák levelei között bámult fel az égre.

-Heh...Kicsit nagyobbacskák.-Kuncogtam.-Ez jó.Majd én is hátra fordultam és ugyan azt csnáltam, mint Dave.

Ijedten rezzentem össze a telefonom újabb csörgésére.A kijelzőre pillantva felderült az arcom és egyből felültem és felettem a telefonom.

-Szia Ryan!-Mosolyodtam el.

-Szia Kicsim!-Hallottam meg a szerelmem hangját.-Mizu feléd, Colorado-ba?

-Semmi különös...Unalom van.És Jersey-ben?-Érdeklődtem.

-Unalmas az élet nélküled kicsim...Hiányzol és nincs kvel szívni...Most itt ülök a szobámban és veled beszélek...Tényleg...Te mit csinálsz?-Sóhajtott.

-Hát...Ülök egy mólón a vízpart mellett...Dögunaom van nélküled és igen...Nekem sincs kivel szívni.-Sóhajtottam.

-Egyedül vagy?-Kérdezte.

-Aha...-Füllentettem.-Vagyis...Egy pacival...Amivel jöttem.

-Hm...azt hittem nem ülsz már lóra.-Mondta.Éreztem a hangján, hogy mosolyog.

-Mi mást csinálhatna itt az ember?!-Álltam fel, majd a lovak felé sétáltam lassan.Nem akartam, hogy Dave hallja az enyelgésünket...Bosszantó lenne.-Egyébként...Amióta itt vagyok...Nem cigiztem, nem ittam, nem szívtam, nem csináltam semmit...Nélküled semmi sem jó.-Sóhajtottam halkan.

-Hát...Arra gondoltam, hogy pénteken lenézhetnék hozzád...De vasárnap már jönnék haza.-Mondta.

-Júj!Ez nagyon király lenne!Majd szólok apunak...Nem érdekel a véleménye.-Vontam vállat.-És...Hétvégén együtt lehetünk.Jaj de várom már!!!-Örvendeztem.

-Hé-hé...-Nevetett fel.-Csak győzd kivárni...Már én is várom hogy...Veled lehessek.-Mondta.-De most le kell tennem...Dolgom van...Szeretlek, szia, csók!

-Én is szeretlek...Csók!-Mondtam majd miután bontottuk a vonalat indultam vissza Dave-hez zsebre vágott kézzel.

-Ki volt az?-Ült fel Dave.

-A barátom.-Ültem le a móló szélére és lábamat a vízbe lógattam.

-Nem mondtad, hogy van...barátod.-Motyogta.

-Nem kérdezted és...Egyébként is...Nem sok közöd van hozzá.-Vontam vállat.

-Hogy hívják?Hány éves?-Ült mellém.

-A neve Ryan...De...Miért érdekel?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Csak.-Vont vállat.-Érdeklődöm...

-Húsz éves.-Álltam fel.

-Nem öreg hozzád?-Kérdezte gúnyos vigyorral.

-Hé...Semmi közöd se Ryan-hez, se a szerelmi életemhez, se hozzám!-Rivalltam rá.-És ha annyira kíváncsi vagy rá...Most hétvégén megismerheted, ugynis lejön hozzám pénteken és vasárnp megy vissza.-Mondtam majd választ sem várva oda rohantam Bummer-hez, felpattantam rá és haza indultam vágtában.

Még a bátyám sem érdekelt, aki velem szemben megy éppen a mólóhoz a gyönyörű, gesztenye pej mén, Apacs hátán...Csak elvágtattam mellette és vissza sem nézve, a leggyorsabb iramban mentem a házunk felé...

2.Fejezet: Újrakezdés

Egész éjjel nem aludtam semmit, csak álmatlanul forgolódtam az egyébként nagyon kényelmes ágyamban.David szavai jártak a fejemben: "Megváltoztál."

Igen...Megváltoztam.Nagyon is...De, hogy rossz irányba?!...Csak megtanultam elrejteni az érzelmeket és...Áh...De Ő mit is tudhatna a nagyvárosi életről?!Igen elzüllöttem...Na és?!Kinek mi köze van hozzá?!Az én életem.Egyedül az enyém!Nagy lány vagyok már és nem kell rám vigyázni.Sem megmondani, hogy mit hogyan csináljak!

Aztán...Fél hat fele megelégeltem a forgolódást és kikeltem az ágyból.Oda mentem a szekrényemhez és kivettem egy farmer rövidnadrágot, egy lila atlétát és a lila Converse-met.Felvettem a lila gyűrűmet és kivételesen azt a karkötőt amit még Dave-től kaptam régen...

Elmentem a fürdőbe, megfésülködtem, fogat mostam és vissza mentem a szobámba.

Fújtam magamra egy kicsi parfümöt...Aztán lesuttyogtam a konyhába.

-Héé...Te már ilyen korán fent vagy?-Mosolygott rám apu.

-Nem tudtam aludni.-Vontam vállat.Majd töltöttem magamnak kávét és kimentem a verandára és leültem a lócára.

Lábaimat felhúztam és csak bámultam magam elé...

-Jó reggelt...-Köszönt rám valaki oldalról, majd egy ló horkantott...Oda kaptam a tekintetem és majdnem leestem a lócáról...Viharmadár, Rashid fia volt az, hátán David-del...

-Vidd innen Viharmadár-t...-Álltam fel, majd besiettem a konyhába.A mosogatóba tettem az üres bögrémet, majd a pultnak támaszkodva kibámultam az ablakon és hagytam, hogy a könnyek lefollyanak az arcomon.Viharmadár túlságosan is Rashid-ra emlékeztetett.Rashid pedig...Anyura és a halálára...Amióta anyut ledobta Rashid, és a musztángok maga alá temették...Meggyűlöltem a lovakat.Legfőképp Rashid-ot és annak csikóját.Viharmadár-t.

-Meg's...-Hallottam meg magam mögött Dave hangját.

-Mi van?!-Dörmögtam, de nem fordultam meg.Nem akartam, hogy sírni lásson...Hisz...Sírtam.És az a gyengeség jele.

-Viharmadár már nincs az udvaron...Toby bevitte az istállóba.-Lépett oda mellém.Én meg elfordítottam a fejemet.-Megan...-Fordította maga felé a fejemet.

-Bocs...-Töröltem le a könnyeimet.

-Miért kérsz bocsánatot?-Mosolyodott el.-Az nem baj ha sírsz...-Mondta.-Gyere ide...-Ölelt meg.

-Azóta még csak a közelükbe se mentem...-Suttogtam.

-Meg tudom érteni...De...Ez így nem jó...Miért nem próbálod meg?...Nem lehet belőle baj.-Tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Nem tudom Dav..e...-Nyeltem nagyot.-Segítesz?-Néztem a szemébe.

-Hát persze.-Mosolygott rám.

Ekkor jutott eszembe apu, így gyorsan körül néztem.

-Nyugi...Már elment...Csak a hátsó ajtón.-Vigyorgott Dave, mintha csak a gondolatomban olvasott volna.

-Oké.-Mondtam.-Akkor...Nek látunk?-Indultam el az ajtó felé, Dave pedig követett.

-Melyik lovat nyergeljem fel?-Kérdezte Dave.

-Na...Még ne rohanjunk így előre.-Nyeltem nagyot.-Még nem akarok rájuk ülni, csak...Ismerkedni.

-Oké...Igazad van.-Mondta, majd kinyitotta az istálló ajtaját...

Beléptünk és a lovak boldog nyerítéssel fogadtak minket.

-Emlékszel még Bummer-re?-Mosolygott majd egy almásderes boksza elé lépett.

-Ő Bummer?!Az a kiscsikó aki...Te jó ég...-Ámuldoztam.-Hé Bummer...Gyere ide...-Csettintgettem a lónak a nyelvemmel aki érdeklődve jött oda a rácshoz.Lassan benyúltam és végig simítottam puha orrán...Olyan érzés volt mintha...Nem is tudom...Ezt egyszerűen nem lehet megfogalmazni.Ilyen újjá születés féle érzés volt...

-Azta...-Mosolyodtam el.-Olyan érdekes érzésem van...-Suttogtam.

-Meg tudom érteni...-Simogatta meg Dave is a ló pofáját.

Majd egymásra néztünk...Vagyis...Bámultunk.Mélyen egymás szemébe.

Majd végül én sütöttem le a szememet és vissza fordultam Bummer felé.-És Ő?...Milyen temperamentumú?-Kérdeztem.

-Mikor hogy...De néha elég tüzes.-Mosolygott.

-Felnyergeled nekem?-Léptem hátrébb.

-Biztos, hogy Őt?-Kérdezte.

-100%.-Bólintottam.

-Hát...Oké...Te tudod.-Vont vállat majd bement a nyergesbe és egy western nyereggel, kantárral és szárral tért vissza.Bummer-t kivezettem és kikötöttem a boksz ajtajához.Ráterítettem a hátára egy pokrócot Dave pedig a nyerget helyezte a ló hátára.Aztán felkantározta.

Átnéztük a patáit aztán kivezettem.

-Te nem nyergeled fel Viharmadár-t?-Kérdeztem meglepetten.

-Hát...Öhm...Nem zavar, hogy Ő...-Motyogta.

-Nem.-Ráztam meg a fejem.-Menny...Nyergeld fel.-Intettem a fejemmel.

-Oké.-Mondta Dave majd vissza fordult és eltűnt az istállóba.

-Szóval...Várod a lovaglást Bummer?-Paskoltam meg a ló nyakát.

Mire Ő horkantott.

Elmosolyodtam, majd kikötöttem a karám széléhez, én meg felültem a karám legfelső lécére és vártam Dave-t...Meg...Viharmadár-t.

1.Fejezet: Megérkezés

-Még két óra és ott is vagyunk!-Pillantott rám hátra apu, a visszapillantóból.

-Hurrá.-Morogtam.

-Most miért vagy ilyen hugi?!Én kifejezetten örülök, hogy elköltöztünk!Kell a környezetváltozás.-Vigyorgott hátra Will.

-Ja...És Te még annak is örültél, hogy van még egy ok, amiért szakíthatsz Jenny-vel.-Horkantottam.Erre Will arca elkomorult...

-Őt hagyd ki ebből.-Húzta el a száját.

-Óh ha fáj az igazság...-Trilláztam.

-Hagyjátok abba!-Szólt ránk a fater.

-Ő kezdte.-Dugtam vissza a fülembe a fülhallgatót.

Majd bele mélyedtem a zenéimbe...

-Héé...Ébredj már!-Rázta meg valaki a vállamat.Aztán lassan kinyitottam a szememet és Will rázogatott.

-Ébren vagyok...Hagyjál már!-Ráztam le a kezeit magamról.-Mennyit aludtam?-Ásítottam.

-Cirka két órácskát.-Vigyorgott.-Mindjárt ott vagyunk.

-Hurrá...-Tápázkodtam fel.

Aztán tényleg fordultunk befele a ranch kapuján a karámok között vezető útra.

-Úristen...Ez nem változott semmit sem!-Mondtam meglepetten.

-Hát ja...Kíváncsi vagyok, hogy a mólónk meg van-e még?!-Vigyorgott Will majd kibámult az ablakon.-Majd lelovagolhatnánk fürdeni...

-Lovak...-Sóhajtottam.

Azóta nem mentem még ló közelébe sem, hogy anyu meghalt...Az is annak az ostoba lovának, Rashid-nak a hibája volt!Minek kellett ledobnia magáról?!...Akkor...Talán...Talán anyu még...Most is...Élne...-Egy nagy sóhaj szaladt ki belőlem.

-Jaj Meg's...Nem lehetsz távol örökre a lovaktól...Régen imádtad őket...-Rázta a fejét, a bátyám.

-Igen...Régen.-Motyogtam.-Még Az előtt.

Végre Tesó nem szólalt meg...És apu sem.

A kocsink megállt a rég-új házunk előtt, én meg lassan szálltam ki a kocsiból.Hátra mentem a csomagtartóhoz, hogy kivegyem a cuccaimat.

Két bőröndöt, a laptoptáskámat és a válltáskámat értettem a "cucc" szó alatt.

Majd lassan bevánszorogtam Will után a házba, apu meg mögöttem lépkedett.

-Tényleg nem változott semmit.-Sóhajtottam majd végig simítottam a lakkozott fa lépcsőkorláton.Majd nagyot nyeltem...

-Felmegyek a szobámba!-Mondta Will majd felment a lépcsőn a bőröndjeivel együtt, én meg utána slattyogtam...

A szobám semmit sem változott.Ugyan olyan citromsárga színe van, fa bútorokkal berendezve és egy nagy faággyal középen...Még jó hogy akkor is franciám volt.

Ledobtam a táskáimat az ágyra, majd lementem a konyhába, ahonnan hangok szűrődtek ki.

Egy tizenkilenc-húsz év körüli helyes srác és egy apu korabeli fickó beszélgetett apuval...

-Áh Megan.-Mosolygott rám apu.

-Megan?!?!-Szólalt meg a fiatal srác meglepetten.-Én...Öhm...Te...Megnőttél...

Én értetlenül méregettem a srácot...

-David Cooper...Dave...Dereng valami?-Kérdezte majd elmosolyodott.A mosolyáról bevillant minden.A legjobb barátom...Volt...

-I-igen...-Bólintottam lassan, de arcomra nem ült ki semmilyen érzés.Megtanultam már elrejteni őket.-Te is...-Erőltettem egy aprócska mosolyt rezzenéstelen arcomra.-Apu...Fent leszek.Kicsomagolok.-Motyogtam majd felmentem...

Szóval David...Rég láttam és...Eléggé megférfiasodott.

Kinyitottam az első bőröndömet és a nagy ruhásszekrénybe kezdtem pakolni csoportosítva a ruháimat.Farmerek, pólók, pulcsik, toppok, hosszú ujjúk.Aztán a fiókokba fehérnemű és zoknik.

-Hé...Zavarlak?-Kopogott valaki a nyitott ajtón.És mivel térdeltem a zoknis fiókomnál fel kellett néznem.Dave volt az...

-Hello.-Álltam fel.-Nem, nem zavarsz.-Vontam vállat.-Nem baj ha pakolászok?-Kérdeztem.

-Nem, dehogy...-Ült le az ágy szélére.-És...Mesélj...Mizujs?

-Semmi.-Vontam vállat.-Veled?

-Hát...Felnőttem.-Mosolygott.-Még...Mindig szereted a lovakat?-Kérdezte.

Kérdésére szikrázó szemmel meredtem rá.-Nem.Gyűlölöm őket!-Morogtam.

-Oké...Bocs.-Nyelt nagyot.-Akkor...Kerüljük a témát.-Sóhajtott.-Megváltoztál...-Motyogta halkan.

-Felnőttem.-Mondtam az utolsó pólót is a szekrénybe rakva.

-Nem...Az két külön dolog.-Rázta a fejét.

-Ezért jöttél fel?-Kérdeztem miközben a másik bőröndöt cipzároztam ki.-Mert akkor mehetsz.-Vettem ki két pár Converse tornacipőmet és a szekrény mellé tettem őket.Aztán a magassarkú és sima csizmámat tettem le és végül a strandpapucsom és a téli csizmám maradt.

-Nem...Nem ezért...Csak...Gondoltam dumálhatnánk.Mint régen.-Állt fel.-De látom...Te nem vagy vevő a dologra.-Mondta majd megfordult.-Tényleg nagyon megváltoztál.És...Rossz irányba.-Mondta majd kiment.

Nagyot sóhajtva kivettem néhány személyes holmimat amik között legfőképp képek voltak.Anyuról, amint Rashid csupasz hátán ül és átöleli a ló izmos nyakát és mosolyog...Aztán egy nagy családi kép.Will, anyu, apu és én...No meg a kutyánk, aki anyu halála után nemsokkal pusztult el.Egy Border Collie volt...És nagyon szerettem.Ő volt a legjobb barátom...Persze Dave-n kívül.

De most...Egy barátom sincs és úgy néz ki...Nem is lesz.

Bevezető

Megan, a tizenhét éves New Jersey-i lány elég züllött természetű.

Miután elköltöztek Colorado-ból, Megan édesanyja halála után, az akkor még tíz éves kislány komoly tényekkel szembesül.Mivel ő a család egyetlen női tagja hamar rá kellett szoknia a házimunkára.

De ahogy egyre nőtt lázadozni, kimaradozni kezdett.Rossz társaságba keveredett, a barátja Ryan által.Cigizik, iszik, füvezk, rendőrségi éjszakái vannak.

Aztán...Egy napon Joe, Megan édesapja, elhatározta, hogy vissza költöznek Colorado-i ranch-ukra, ahol Kristen, Megan édesanyja musztáng terelés közben meghalt...

Will, Megan bátyja jól fogadja a hírt, de a lány kikel magából.

Miután oda értek Colorado-ba Megan régi ismerősével és jóbarátjával, Dave-vel találkozik.Ismét barátkozni kezdenek...

De kapcsolatuk elromlik mikor Ryan, Megan barátja beállít egy hosszú hétvégére.

Aztán a dolgok még rosszabbak lesznek...

Thomas, Joe barátja elhatározza, hogy a vadon élő fenmaradt musztáng populációt be kell fogni és ki kell írtani, mert rossz hatással vannak házi lovaikra, s veszélyesek is.

Viszont ezek a tények megcáfolódnak mikor Megan egy éjjelen találkozik egy ménnel.A musztáng ménes vezető ménével...

Az állat szelíd, nem bántja a lányt, így szoros kapcsolat alakul ki közöttük.

Megan elnevezi a lovat: Éjfél.

Egyre többet és többet vannak együtt, s a lány megfogadja: Soha nem fogja engedni hogy a felnőttek bántani merjék a musztángokat!

Aztán...Dave rájön Megan kis éjszakai kimaradozásairól, s a lány után megy...S Ő is meglátja az igazságot: A musztángok nem veszélyesek.