-Jó reggelt!-Köszönt nekem jókedvűen.
-Viszont...-Köszöntem színtelen hangon, majd kimentem az istállóba.
-Haragszol?-Jött utánam.
-Nem, nem haragszom.-Feleltem, miközben a nyerget, a kantárt és a csutakoló eszközöket hoztam ki a nyergesből.
-Akkor miért vagy ilyen?-Állt odébb, hogy kivezethessem Bummer-t.
-Milyen vagyok?-Kezdtem el kefélni a ló szőrét.
-Ilyen...Elutasító, szűk szavú, meg minden...-Dőlt a boksz ajtónak.
-Felnőttem.-Mosolyogtam rá negédesen, majd Bummer hátára tettem a nyerget, kissé durvábban a kelleténél, amit a paci egy fújtatással jegyzett meg.-Bocs pajti...-Paskoltam meg a nyakát, majd kikapartam a patáit.
Dave még mindig ott állt.
-Kilovagolsz?-Kérdezte.
-Jé!Miből találtad ki?-Kérdeztem gúnyosan.
-Hát nem is tudom...-Húzta el a száját.-Egyedül?
-Nem...Bummer-rel.-Mondtam, majd a hám szíjját meghúzva, kioldottam a biztosító kötelet és kivezettem Bummer-t az istállóból.És mily meglepő...David jött utánam...
-Mit akarsz?!-Torpantam meg hirtelen, majd felé fordultam.
-Bocsánatot kérni.-Felelte.
-És ezt nem tudtad volna előbb kinyögni?!-Kérdeztem.
-Nem?...-Ez inkább kérdés volt, mint válasz...
-Oké...Én mentem.-Ültem fel Bummer-re.
-Veled mehetek?-Kérdezte.
-Nem...Inkább egyedül lennék most.-Mondtam, majd megsarkalltam Bummer-t, aki vágtába ugrott, így bevágtattunk az erdőbe...
Elképesztő milyen idegesítő tud lenni!-Mérgelődtem magamban.Azt sem néztem merre megyek, csak hagytam, hogy Bummer vigyen...
Majd egyszer csak Bummer kanyarodott...És lassított...
-Mi az haver?-Kérdeztem, majd fel pillantottam...Egy forrás volt az...-Hova hoztál te engem?!-Szálltam le róla, majd száron vezettem a vízhez.
A lovam lehajolt, hogy igyon, én meg körbe néztem...
Nagyon szép hely volt...Tetszett.Egy kicsi patakocska folyt végig, ketté szelve a mezőt, amin színes vadvirágok nőttek.A patak két nagy szikla közül tört fel, a vize kristály-tiszta és hűs volt...
Az egész hely...Költőien szép volt-ahogy a nagyokosok mondják...
-Hol vagyunk Bummer?-Simogattam meg a ló deres nyakát.
Ekkor lépteket jelző recsegő aljnövényzet hangját hallottam a hátam mögül.Megfordultam...
Egy nyerítés üdvözölt...
-Éjfél...-Mosolyodtam el.-Szia...-Indultam el felé, mire ő is sűrűbben szedte a lábait...
Mikor fél méterre értünk egymáshoz...Megálltunk.
Éjfél tette meg az utolsó lépést felém...
Megsimogattam az izmos nyakát, majd megvakargattam a homlokát.
-Szia...-Suttogtam a nyakára hajolva.
Elégedett fújtatást hallottam válaszul...
-Te mit keresel itt?-Mosolyodtam el, majd tovább simogattam.
Majd eszembe jutott a zacskó mentolos cukorka, amit Bummer-nek hoztam.
-Bummer!-Csettintettem hármat a nyelvemmel, mire a deres is ide jött, s amíg Éjféllel ismerkedtek én elő halásztam a cukrot.
Először adtam Bummer-nek, majd éjfél felé nyújtottam a nyitott tenyeremet, miben két cukorka volt...
Megszaglászta, majd óvatosan elvette.Elrágcsálták...
-Nyugi nem mérgező...-Mosolyogtam, majd megpaskoltam a két ló nyakát.
A telefonom kijelzőjére pillantottam: 11:20.
-Ideje mennünk, Bumm fiú...-Fordultam Bummer felé.-Ha ebédre haza akarunk érni...
Erre Éjfél megbökte a karomat.
-Legszívesebben magammal vinnélek a ranch-ra...De tudom, hogy szabad vagy és ettől én nem foszthatlak meg...Meg...Apu nemigazán rajong a musztángokért...-Sóhajtottam.-Még találkozunk Éjfél...-Öleltem át a ló nyakát, majd még adtam neki cukorkát.
Aztán felültem Bummer-re, s vágtában elindultunk haza felé...Mikor vissza pillantottam láttam, hogy Éjfél utánunk bámul, aztán beüget az erdőbe...
Egy hatalmas sóhaj szaladt ki a számon, majd előre nézve az útra koncentráltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése