3.Fejezet: A Mólón

-Na...Mehetünk.-Állt meg mellettem Dave, majd kikötötte Viharmadár-t és a nyergemhez lépett.

-Dave...Fel tudok ülni még.-Mosolyogtam.

-Oké, bocs.-Lépett hátrébb.Én meg oda mentem a pacimhoz...

Megfogtam a nyerget, lábat a kengyelbe, elrugaszkodás, lendítés, egyensúly.És már csücsültem is a nyeregben.

-Hú...-Fújtam ki a levegőt.-...Ez tök jó volt.Elsőnek ment.

-Ja...Szép volt.-Mosolygott, majd felült Viharmadár-ra.

Lassan, lépésben elindultunk az erdei ösvények, a móló felé, amiről kiskorunkban annyiszor ugráltunk be a vízbe...A tóba.

Fél nyolc volt mikor már vagy fél órája fetrengtünk a mólón.A mobilom megcsörrent...A kijelző a bátyám, Will számát mutatta.

-Hello, mondd!-Vettem fel.

-Szia, merre vagy?-Kérdezte.

-A mólónál vagyunk Dave-vel...Jössz Te is?-Könyököltem fel.

-Aha...De...Te...Lóra ültél?-Kapcsolt hirtelen.

-Igen.-Mosolyodtam el.-Bummer-re.

-Nahát!Ez nagyszerű!-Örvendezett.-Na...Felnyergelem Apacs-ot és indulok is...-Mondta.-Majd ott találkozunk.Hello!

-Hello!-Nyomtam ki a telefont.Majd Dave-hez fordultam.-Nem baj, ha jön Will is?-Kérdeztem.

-Nem, dehogy!-Vágta rá.-Minden olyan lesz mint...Régen.Csak...Már egy kicsit nagyobbacskák vagyunk.-Fordult a hátára.Kezeit a tarkójánál össze kulcsolta és csak a fák levelei között bámult fel az égre.

-Heh...Kicsit nagyobbacskák.-Kuncogtam.-Ez jó.Majd én is hátra fordultam és ugyan azt csnáltam, mint Dave.

Ijedten rezzentem össze a telefonom újabb csörgésére.A kijelzőre pillantva felderült az arcom és egyből felültem és felettem a telefonom.

-Szia Ryan!-Mosolyodtam el.

-Szia Kicsim!-Hallottam meg a szerelmem hangját.-Mizu feléd, Colorado-ba?

-Semmi különös...Unalom van.És Jersey-ben?-Érdeklődtem.

-Unalmas az élet nélküled kicsim...Hiányzol és nincs kvel szívni...Most itt ülök a szobámban és veled beszélek...Tényleg...Te mit csinálsz?-Sóhajtott.

-Hát...Ülök egy mólón a vízpart mellett...Dögunaom van nélküled és igen...Nekem sincs kivel szívni.-Sóhajtottam.

-Egyedül vagy?-Kérdezte.

-Aha...-Füllentettem.-Vagyis...Egy pacival...Amivel jöttem.

-Hm...azt hittem nem ülsz már lóra.-Mondta.Éreztem a hangján, hogy mosolyog.

-Mi mást csinálhatna itt az ember?!-Álltam fel, majd a lovak felé sétáltam lassan.Nem akartam, hogy Dave hallja az enyelgésünket...Bosszantó lenne.-Egyébként...Amióta itt vagyok...Nem cigiztem, nem ittam, nem szívtam, nem csináltam semmit...Nélküled semmi sem jó.-Sóhajtottam halkan.

-Hát...Arra gondoltam, hogy pénteken lenézhetnék hozzád...De vasárnap már jönnék haza.-Mondta.

-Júj!Ez nagyon király lenne!Majd szólok apunak...Nem érdekel a véleménye.-Vontam vállat.-És...Hétvégén együtt lehetünk.Jaj de várom már!!!-Örvendeztem.

-Hé-hé...-Nevetett fel.-Csak győzd kivárni...Már én is várom hogy...Veled lehessek.-Mondta.-De most le kell tennem...Dolgom van...Szeretlek, szia, csók!

-Én is szeretlek...Csók!-Mondtam majd miután bontottuk a vonalat indultam vissza Dave-hez zsebre vágott kézzel.

-Ki volt az?-Ült fel Dave.

-A barátom.-Ültem le a móló szélére és lábamat a vízbe lógattam.

-Nem mondtad, hogy van...barátod.-Motyogta.

-Nem kérdezted és...Egyébként is...Nem sok közöd van hozzá.-Vontam vállat.

-Hogy hívják?Hány éves?-Ült mellém.

-A neve Ryan...De...Miért érdekel?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Csak.-Vont vállat.-Érdeklődöm...

-Húsz éves.-Álltam fel.

-Nem öreg hozzád?-Kérdezte gúnyos vigyorral.

-Hé...Semmi közöd se Ryan-hez, se a szerelmi életemhez, se hozzám!-Rivalltam rá.-És ha annyira kíváncsi vagy rá...Most hétvégén megismerheted, ugynis lejön hozzám pénteken és vasárnp megy vissza.-Mondtam majd választ sem várva oda rohantam Bummer-hez, felpattantam rá és haza indultam vágtában.

Még a bátyám sem érdekelt, aki velem szemben megy éppen a mólóhoz a gyönyörű, gesztenye pej mén, Apacs hátán...Csak elvágtattam mellette és vissza sem nézve, a leggyorsabb iramban mentem a házunk felé...