6.Fejezet: Búcsú

-Na végre!-Pattant fel Will, mikor megérkeztem.-Aggódtam érted Húgi...A srácok mondták mi volt...

-Remek...-Morogtam.-Mentem aludni.-Indultam a lépcső felé.

-Hé...Dave meg akart várni...Aggódott, hogy bajod esik...És félt, hogy haragudni fogsz rá...-Szólt utánam.

Vállat vontam, majd felmentem az emeletre.

Bementem a szobámba...

-Hé, hol voltál eddig?!-Pattant fel az ágyról Ryan, ahogy bementem.

-Sétáltam.-Feleltem tömören, majd bementem a fürdőbe.

Levettem a felsőmet és a csaphoz álltam.Levettem a nyakláncomat, s a pultra raktam.

-Aggódtam érted...-Jelent meg Ryan az ajtóban.

-Aha...-Feleltem színtelen hangon.

-Meddig csinálod ezt?-Lépett mögém.

-Mit?-Kérdeztem.

-Hát ezt...Játszod a sértődöttet.-Mosolygott, majd megölelt hátulról.

-Nem vagyok megsértődve.-Mondtam.

-Aha...Én meg hülye is vagyok.-Vont vállat.

-Az meglehet...-Fordultam felé mosolyogva.-Bocs...Csak...Dave felidegesített és...Áh...Bocs...-Öleltem meg.

-Semmi baj...-Mosolygott, majd megcsókolt.

-Lezuhanyzom...-Mondtam, mire ő az ajtó felé ment.

-Megvárlak a szobában.-Csukta be maga után az ajtót, majd én levetkőztem és beálltam a zuhany alá...

***

Másnap reggel kómásan ébredtem...

-Jó reggelt nyuszi...-Könyökölt fel mellettem Ryan.

-Neked is...-Nyögtem, majd egy puszit adtam neki.-Óh...Holnap mész haza...-Szomorodtam el.

-Aha...-Bólintott szomorkásan.

-Megyek...Felöltözök...-Álltam fel, majd a szekrényemhez lépve kirángattam a ruhákat és bementem a fürdőbe.

Egy kék-fehér rövid ujjú kockás inget vettem fel, alá egy fehér topot és egy farmert.Majd egy kék tornacipő, megcsináltam a sminkem, a hajam, aztán kimentem.

Ryan már felöltözött, majd ő is birtokba vette a fürdőt.Aztán együtt lementünk reggelizni.

-Jó reggelt.-Köszöntünk, majd leültünk az asztalhoz.

-Palacsinta a'la Will bátyus.-Tette le elénk a megpakolt tányérokat Will, majd ő is leült és enni kezdett.

-Uh...Will, az lehet, hogy Te ennyit megeszel, de...Te egy medve méretű gorilla vagy...-Húztam el a számat.-Na de én...Még a felét sem tudom bepusztítani...

-Akkor majd segítünk...-Vigyorgott Ryan, majd mi is hozzá kezdtünk.

***

A nap gyorsan telt és szerencsémre nem találkoztam Dave-vel...

Aztán jött az este én meg segítettem Ryan-nek csomagolni...Nehéz szívvel pillantottam a táskájára...

-Holnap hánykor indulsz?-Kérdeztem, miközben egymást ölelve álltunk.

-Max hatkor már muszáj mennem...-Sóhajtott.

-Ahj...-Nyögtem.

-Hidd el...Én sem szeretnék még menni...Hiányozni fogsz...-Húzta el a száját.

-Akkor...Ötkor felkelek, csinálok neked kaját...-Mosolyogtam rá, majd ő vissza mosolygott és megcsókolt...

***

Reggel felkeltem és lesétáltam halkan a konyhába, hogy szendvicseket csináljak Ryan-nek.

-Jó reggelt.-Köszönt halkan apu.

-Neked is...-Mosolyogtam rá bánatosan.

-Ma megy Ryan haza?-Kérdezte a pultnak támaszkodva.

-Igen.Neki csinálom a szendvicseket.-Bólintottam.

-Mikor indul?-Érdeklődött.

-Hat.-Csomagoltam be az utolsó szenyót is, majd egy táskába tettem őket.

-Úgyhogy...Megyek és felkeltem, aztán...Elbúcsúzunk és...-hajtottam le a fejem, majd inkább egy szót sem szólva felsiettem az emeletre és felkeltettem Ryan-t.

-Hé...Jó reggelt...-Mosolyogtam rá, az ágy szélén ülve.

-Nem olyan jó...-Sóhajtott felém fordulva.

-Öltözz fel, aztán...Lent találkozunk.-Álltam fel, majd kimentem.

***

-Hát...Akkor...Szia...-Ölelt magához.

-Majd gyere ahogy tudsz...-Mosolyogtam rá.

-Persze...-Mosolygott rám, majd megcsókoltuk egymást.-Szeretlek...

-Én is téged.-Mosolyogtam vissza, majd ő beült a kocsijába és elhajtott...

Én meg szomorúan bementem a házba...