Igen...Megváltoztam.Nagyon is...De, hogy rossz irányba?!...Csak megtanultam elrejteni az érzelmeket és...Áh...De Ő mit is tudhatna a nagyvárosi életről?!Igen elzüllöttem...Na és?!Kinek mi köze van hozzá?!Az én életem.Egyedül az enyém!Nagy lány vagyok már és nem kell rám vigyázni.Sem megmondani, hogy mit hogyan csináljak!
Aztán...Fél hat fele megelégeltem a forgolódást és kikeltem az ágyból.Oda mentem a szekrényemhez és kivettem egy farmer rövidnadrágot, egy lila atlétát és a lila Converse-met.Felvettem a lila gyűrűmet és kivételesen azt a karkötőt amit még Dave-től kaptam régen...
Elmentem a fürdőbe, megfésülködtem, fogat mostam és vissza mentem a szobámba.Fújtam magamra egy kicsi parfümöt...Aztán lesuttyogtam a konyhába.
-Héé...Te már ilyen korán fent vagy?-Mosolygott rám apu.
-Nem tudtam aludni.-Vontam vállat.Majd töltöttem magamnak kávét és kimentem a verandára és leültem a lócára.
Lábaimat felhúztam és csak bámultam magam elé...
-Jó reggelt...-Köszönt rám valaki oldalról, majd egy ló horkantott...Oda kaptam a tekintetem és majdnem leestem a lócáról...Viharmadár, Rashid fia volt az, hátán David-del...
-Vidd innen Viharmadár-t...-Álltam fel, majd besiettem a konyhába.A mosogatóba tettem az üres bögrémet, majd a pultnak támaszkodva kibámultam az ablakon és hagytam, hogy a könnyek lefollyanak az arcomon.Viharmadár túlságosan is Rashid-ra emlékeztetett.Rashid pedig...Anyura és a halálára...Amióta anyut ledobta Rashid, és a musztángok maga alá temették...Meggyűlöltem a lovakat.Legfőképp Rashid-ot és annak csikóját.Viharmadár-t.
-Meg's...-Hallottam meg magam mögött Dave hangját.
-Mi van?!-Dörmögtam, de nem fordultam meg.Nem akartam, hogy sírni lásson...Hisz...Sírtam.És az a gyengeség jele.
-Viharmadár már nincs az udvaron...Toby bevitte az istállóba.-Lépett oda mellém.Én meg elfordítottam a fejemet.-Megan...-Fordította maga felé a fejemet.
-Bocs...-Töröltem le a könnyeimet.
-Miért kérsz bocsánatot?-Mosolyodott el.-Az nem baj ha sírsz...-Mondta.-Gyere ide...-Ölelt meg.
-Azóta még csak a közelükbe se mentem...-Suttogtam.
-Meg tudom érteni...De...Ez így nem jó...Miért nem próbálod meg?...Nem lehet belőle baj.-Tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Nem tudom Dav..e...-Nyeltem nagyot.-Segítesz?-Néztem a szemébe.
-Hát persze.-Mosolygott rám.
Ekkor jutott eszembe apu, így gyorsan körül néztem.
-Nyugi...Már elment...Csak a hátsó ajtón.-Vigyorgott Dave, mintha csak a gondolatomban olvasott volna.
-Oké.-Mondtam.-Akkor...Nek látunk?-Indultam el az ajtó felé, Dave pedig követett.
-Melyik lovat nyergeljem fel?-Kérdezte Dave.
-Na...Még ne rohanjunk így előre.-Nyeltem nagyot.-Még nem akarok rájuk ülni, csak...Ismerkedni.
-Oké...Igazad van.-Mondta, majd kinyitotta az istálló ajtaját...
Beléptünk és a lovak boldog nyerítéssel fogadtak minket.
-Emlékszel még Bummer-re?-Mosolygott majd egy almásderes boksza elé lépett.
-Ő Bummer?!Az a kiscsikó aki...Te jó ég...-Ámuldoztam.-Hé Bummer...Gyere ide...-Csettintgettem a lónak a nyelvemmel aki érdeklődve jött oda a rácshoz.Lassan benyúltam és végig simítottam puha orrán...Olyan érzés volt mintha...Nem is tudom...Ezt egyszerűen nem lehet megfogalmazni.Ilyen újjá születés féle érzés volt...
-Azta...-Mosolyodtam el.-Olyan érdekes érzésem van...-Suttogtam.
-Meg tudom érteni...-Simogatta meg Dave is a ló pofáját.
Majd egymásra néztünk...Vagyis...Bámultunk.Mélyen egymás szemébe.
Majd végül én sütöttem le a szememet és vissza fordultam Bummer felé.-És Ő?...Milyen temperamentumú?-Kérdeztem.
-Mikor hogy...De néha elég tüzes.-Mosolygott.
-Felnyergeled nekem?-Léptem hátrébb.
-Biztos, hogy Őt?-Kérdezte.
-100%.-Bólintottam.
-Hát...Oké...Te tudod.-Vont vállat majd bement a nyergesbe és egy western nyereggel, kantárral és szárral tért vissza.Bummer-t kivezettem és kikötöttem a boksz ajtajához.Ráterítettem a hátára egy pokrócot Dave pedig a nyerget helyezte a ló hátára.Aztán felkantározta.
Átnéztük a patáit aztán kivezettem.
-Te nem nyergeled fel Viharmadár-t?-Kérdeztem meglepetten.
-Hát...Öhm...Nem zavar, hogy Ő...-Motyogta.
-Nem.-Ráztam meg a fejem.-Menny...Nyergeld fel.-Intettem a fejemmel.
-Oké.-Mondta Dave majd vissza fordult és eltűnt az istállóba.
-Szóval...Várod a lovaglást Bummer?-Paskoltam meg a ló nyakát.
Mire Ő horkantott.
Elmosolyodtam, majd kikötöttem a karám széléhez, én meg felültem a karám legfelső lécére és vártam Dave-t...Meg...Viharmadár-t.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése