9.Fejezet: Az Új Ló

-Oké...-Sóhajtott.-Mondjuk, tegyük fel, hogy...Éjfél nem bánt.-Pillantott a ménre.-De apád...Nos Ő nem fogja ezt díjazni.-Bökött rá.

-Nem érdekel.-Álltam fel.-Meg fogom neki, nekik mutatni, hogy mennyire nincs igazuk.Már csak annyi kell, hogy felüljek Éjfélre és...Haza vigyen.Akkor apu meglátja majd, hogy mennyire ártalmatlan.-Paskoltam meg a ló nyakát.

-Oké...És hogy ülsz fel rá?-Kérdezte.

-Még nem tudom...Még...-Vontam vállat.

-Oké.-Állt fel Ő is.-Segítek.

-Segítesz?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Igen...Ha visszajöttök a ranch-re.-Vont vállat.

-De Ő nem lehet bezárva...-Sóhajtottam, majd átöleltem a ló nyakát.-Belepusztulna.

-Akkor...Mit csináljunk?-Kérdezte.

-Minden éjjel eljövök majd hozzá...És be fogom törni...Kerüljön bármibe is...Sikerülni fog és...A musztángok megmenekülnek.-Néztem a lóra, majd még egyszer megcirógattam.

Elégedetten horkantott, majd orrával a zsebembe túrt.

-Óh...A cukorka.-Mosolyogtam el, majd tenyerembe raktam két cukrot, amit el is vett és rágcsálni kezdett.-Nem hagyom, hogy bajotok essen!

Aztán felültünk Dave-vel a lovakra és elindultunk haza...

***

-Hol voltál, Meg's?!-Kérdezte egyből apu, mikor beléptem a házba.

-Lovagoltam egyet.-Feleltem színtelenül, majd felmentem a szobámba, felvettem A dobozt a szekrényem fiókjából és lesiettem.

Kimentem az istállóba, megkerültem és bementem az istálló mögött húzódó erdőbe.

Mikor már bent jártam leültem egy kidőlt fára és a dobozból elő vettem egy szál cigit és meggyújtottam....Jól esett, mikor kifújtam a füstöt...Olyan volt, mintha a gondokat tüntetném el.

Majd épp amikor w

elnyomtam a cigimet egy kocsi hangjára lettem figyelmes...

Sietősen elindultam visszafelé.

-George!-Hallottam meg apu hangját, majd egy másik férfiét...

Kiértem az istálló mögül és egy ezüst színű Fordot, mögötte egy lószállítót pillantottam meg.Jah...Meg egy komát.

-Nos...Akkor hadd nézzem azt a lovat!-Indult el hátra apu, majd a fickó és ekkor szállt ki a kocsiból egy könnyes szemű, fáradt, szőke hajú lány, s ő is a kocsi végébe igyekezett.

Leengedték a rámpát, a lány pedig felment...

Addigra én is odaértem.

-Jó napot!-Köszöntem illedelmesen.

-Áh, Megan!A legjobbkor.Egy új ló...-Bökött előre apu.

-Szia!George Morgan.-Most költöztünk ide a lányommal, Stellával.Eladjuk a lovát.-Mutatkozott be a férfi.

-Megan Thompson.-Mondtam én is a nevem, majd az érkező lányra és a lóra lettünk figyelmesek...

A lány sírt...Biztos nehéz volt neki eladni a lovát...Mint láttam nagyon kötődnek egymáshoz...

-Ég veled, Moondance...-Suttogta Stella megtörten, majd átölelte a sárga kanca nyakát.

-Hé...Stella...-Léptem a lány mellé.Ő rám nézett...-Gondoltam...Néha napján eljöhetnél hozzá.-Simogattam meg a ló nyakát.-Vagyis...Felőlem minden nap.Ha csak teheted és van kedved hozzá...Gyere el és...Látogasd meg.Lovagolhatsz is rajta.-Mosolyodtam el.

-Köszönöm...-Mosolygott vissza kedvesen.

-Igazán nincs mit!-Léptem hátrébb.-Gyere, vigyük be az istállóba!-Mondtam, majd elindultunk a lóval és Stellával az istállóba.

-Hé!Ez az új ló boksza, ha Őt hozzátok.-Hallottam meg Will hangját, mikor a folyosón lépkedtünk.

-Igen, őt.-Feleltem, majd Stella bevezette Moondance-t, majd ő is mellénk lépett.

-Mesélnél róla?-Kérdeztem leülve egy bálára.

-Hat éves Tennessee Walking.Kedvence a mentolos cukorka...Imád vágtatni...Imád fürdeni.-Sóhajtott.-És...Nagyon ragaszkodó típus.Születése óta velem van...

-Ne aggódj...Jó helyre került.-Mosolygott Will Stellára, majd a lány vissza mosolygott a bátyámra.

Na ebből még lesz valami...-Vigyorogtam magamban.

Ekkor dudált-gondolom-George a ház előtt.

-Nos...Mennem kell.-Lépett hátrébb Moondance-től Stella.-Lehet, hogy holnap eljövök...Megmutathatnátok a környéket...-Vont vállat.

-Oké, persze.Én benne vagyok!-Bólogattam.

-Bármikor bármit!-Kacsintott Will, majd becsukta a boksz ajtót.

Aztán hárman kimentünk...

8.Fejezet: M.P.H.

Haza érve lenyergeltem Bummer-t, majd lecsutakoltam és kicsaptam a legelőre.

Bementem aztán a házba...

Meglepődtem a nappalinkban összegyűlt csipet-csapaton...

Will, apu, Rob (Dave apja), Dave és még a három lovász fiúnk (Jake, Raul és Bob).

-Hát itt meg mi van?!-Kérdeztem az ajtófélfát támasztva.

-M.P.H. megbeszélés Flicka...-Felelte Raul.Raul Portugál...Bevándorlónak számít, de már vagy tíz éve, tizenhat éves kora óta itt melózik...

-Ne Flicka-zd!-Szólt rá Will.

-Azt se tudod mit jelent kölyök...-Vigyorgott pimaszul Raul.

-Hé!Mi az az M.P.H.?-Szóltam közbe.

-Musztáng Elpusztító Hadművelet.-Felelte Bob.

-MI VAN?!?!-Tátottam el a számat.

-Befogjuk és leöljük a musztángokat.-Mondta Rob.

-De hát miért?!Mit ártottak Ők nekünk?!-Értetlenkedtem.

-Veszélyesek...Megeszik a terményeket, lelegelik a mi lovaink elől a füvet, a marhákat felkergetik a hegyekbe...És a mi lovainkkal szaporodnak...Bemocskolják a házi lovaink vérét...-Mondta ismét Dave apja.

-Ne bántsátok Őket!-Mondtam.-Ne!

-Megan...Ezt majd mi elintézzük.-Mondta apu.

-Nem!-Rivalltam rá.-Ha egy musztángnak is baja esik...Ha bántani meritek Őket...Engem többé nem láttok...-Néztem az apám szemébe, majd felrohantam a szobámba.

***

-Meg's!Nyisd ki az ajtót, kérlek!-Kopogott apu már vagy huszadszorra...

-Menny el apu!-Szóltam ki.-Nem vagyok beszélgetős kedvemben...

-Én ugyan addig nem megyek el, amíg nem beszéltünk.

Oda trappoltam az ajtóhoz, majd kivágtam...-Hát jó...Mondd!

-Miért csináltad ezt?!-Kérdezte.-Nem kéne bele szólnod a felnőttek ügyeibe...A musztángok veszélyesek...Úgy lesz a legjobb, ha befogjuk őket és...Megöljük mindet...-Fejezte be.

-Ez nem lehet igaz!!!Amit most Ti csináltok az olyan, mint az embereknél a rasszizmus!Elképesztő...-Horkantottam.-Miért nem hagyjátok Őket békén?!

-Miért véded hirtelen így őket?!Hiszen...Anyád halála óta azt hajtogattad, hogy utálod őket!?-Vágta a fejemhez.

-Anyu halálát hagyd ki ebből...-Szűrtem a fogaim között.-Az se a musztángok hibája volt...

-Hanem kié?!Rashid-é?!-Kérdezte.

-Nem.-Ráztam meg a fejem.-Anyué...

Apu ledermedve állt előttem...Aztán, mikor felfogta, hogy mit is mondtam...Ütésre emelte a kezét és egy pofont adott, amitől a földre kerültem...

Ekkor Will kivágta a szobaajtóm és csodálkozva, ugrásra készen bámult minket.Apu meg...Elviharzott az elbambult bátyám mellett.

Felálltam és úgy bevágtam az ajtót, hogy Will alig tudott hátra ugrani.Majdnem orrba vágtam.

Lecsúsztam ülő helyzetbe, hátamat az ajtónak vetettem, majd kigördült az első könnycseppem...

-Húgi...-Kopogott Will néhány perc múlva.

-Hagyj magamra...-Mondtam, majd erőt vettem magamon és felálltam...

A szekrényemhez léptem...

Kivettem a régi nyereg-táskámat, majd bele pakoltam egy-két fontos dolgot.Kötél, zseblámpa, hajgumi, pulcsi.

A vállamra dobra lementem a földszintre.

Egy almát, két csomag mentolos cukrot és egy szendvicset bele dobtam a táskába, majd kimentem a házból.

-Kivezettem Bummer-t, felszerszámoztam, majd a nyereg-táskámat is ráraktam.Aztán felültem rá és a lehető leggyorsabb tempóban az erdő felé vágtattunk.

Kimondhatatlan düh volt bennem...Dühös voltam apámékra, amiért a musztángokat akarják bántani...Dave-re és Will-re, mert nem álltak ki mellettem és magamra...Amiért azokat mondtam apunak...

Bummer-rel ismét a titkos kis forráshoz mentünk, amit elneveztem...Vadló-Sziklának.

Éjfél már várt ránk...

-Szia...-Szálltam le Bummer-ről.

Halkan nyerített egyet, majd oda ügetett hozzám...

-Megvagy...-Hallottam meg egy ismerős, nem várt hangot a hátam mögül.-Te meg mi az ördögöt csinálsz, Meg's?!

-Én is ezt kérdezném tőled, Dave!-Fordultam felé, majd védelmezően Éjfél elé álltam.-Ne merd bántani!

-Hé-hé!Nyugi...Nem bántom...-Emelte fel a kezeit, majd leszállt Viharmadár-ról.-És...Ki a kis barátod?-Érdeklődött.

-A neve Éjfél.És...Mint látod nem öl meg, úgyhogy...Akár mehetsz is!-Mondtam flegmán.

-Hé...Nyugi...-Mosolygott rám óvatosan.-Hogy-hogy nem bánt?

-Nem tudom...Megmentette az életem és...Azóta...Jóban vagyunk.-Mosolyogtam rá.

-Megmentette az életed?!-Hőkölt hátrébb.

-Amikor...Rárontottál Ryan-re...Utána ugye elmentem...És...Egy puma majdnem kinyírt.Éjfél mentett meg.-Simogattam meg a mén nyakát, majd Dave felé fordultam.-Tartozom neki annyival, hogy segítek rajtuk...

7.Fejezet: Egy újabb találkozás / Haragban

Hét órakor megérkezett Dave is a ranch-re...

-Jó reggelt!-Köszönt nekem jókedvűen.

-Viszont...-Köszöntem színtelen hangon, majd kimentem az istállóba.

-Haragszol?-Jött utánam.

-Nem, nem haragszom.-Feleltem, miközben a nyerget, a kantárt és a csutakoló eszközöket hoztam ki a nyergesből.

-Akkor miért vagy ilyen?-Állt odébb, hogy kivezethessem Bummer-t.

-Milyen vagyok?-Kezdtem el kefélni a ló szőrét.

-Ilyen...Elutasító, szűk szavú, meg minden...-Dőlt a boksz ajtónak.

-Felnőttem.-Mosolyogtam rá negédesen, majd Bummer hátára tettem a nyerget, kissé durvábban a kelleténél, amit a paci egy fújtatással jegyzett meg.-Bocs pajti...-Paskoltam meg a nyakát, majd kikapartam a patáit.

Dave még mindig ott állt.

-Kilovagolsz?-Kérdezte.

-Jé!Miből találtad ki?-Kérdeztem gúnyosan.

-Hát nem is tudom...-Húzta el a száját.-Egyedül?

-Nem...Bummer-rel.-Mondtam, majd a hám szíjját meghúzva, kioldottam a biztosító kötelet és kivezettem Bummer-t az istállóból.És mily meglepő...David jött utánam...

-Mit akarsz?!-Torpantam meg hirtelen, majd felé fordultam.

-Bocsánatot kérni.-Felelte.

-És ezt nem tudtad volna előbb kinyögni?!-Kérdeztem.

-Nem?...-Ez inkább kérdés volt, mint válasz...

-Oké...Én mentem.-Ültem fel Bummer-re.

-Veled mehetek?-Kérdezte.

-Nem...Inkább egyedül lennék most.-Mondtam, majd megsarkalltam Bummer-t, aki vágtába ugrott, így bevágtattunk az erdőbe...

Elképesztő milyen idegesítő tud lenni!-Mérgelődtem magamban.Azt sem néztem merre megyek, csak hagytam, hogy Bummer vigyen...

Majd egyszer csak Bummer kanyarodott...És lassított...

-Mi az haver?-Kérdeztem, majd fel pillantottam...Egy forrás volt az...-Hova hoztál te engem?!-Szálltam le róla, majd száron vezettem a vízhez.

A lovam lehajolt, hogy igyon, én meg körbe néztem...

Nagyon szép hely volt...Tetszett.Egy kicsi patakocska folyt végig, ketté szelve a mezőt, amin színes vadvirágok nőttek.A patak két nagy szikla közül tört fel, a vize kristály-tiszta és hűs volt...

Az egész hely...Költőien szép volt-ahogy a nagyokosok mondják...

-Hol vagyunk Bummer?-Simogattam meg a ló deres nyakát.

Ekkor lépteket jelző recsegő aljnövényzet hangját hallottam a hátam mögül.Megfordultam...

Egy nyerítés üdvözölt...

-Éjfél...-Mosolyodtam el.-Szia...-Indultam el felé, mire ő is sűrűbben szedte a lábait...

Mikor fél méterre értünk egymáshoz...Megálltunk.

Éjfél tette meg az utolsó lépést felém...

Megsimogattam az izmos nyakát, majd megvakargattam a homlokát.

-Szia...-Suttogtam a nyakára hajolva.

Elégedett fújtatást hallottam válaszul...

-Te mit keresel itt?-Mosolyodtam el, majd tovább simogattam.

Majd eszembe jutott a zacskó mentolos cukorka, amit Bummer-nek hoztam.

-Bummer!-Csettintettem hármat a nyelvemmel, mire a deres is ide jött, s amíg Éjféllel ismerkedtek én elő halásztam a cukrot.

Először adtam Bummer-nek, majd éjfél felé nyújtottam a nyitott tenyeremet, miben két cukorka volt...

Megszaglászta, majd óvatosan elvette.Elrágcsálták...

-Nyugi nem mérgező...-Mosolyogtam, majd megpaskoltam a két ló nyakát.

A telefonom kijelzőjére pillantottam: 11:20.

-Ideje mennünk, Bumm fiú...-Fordultam Bummer felé.-Ha ebédre haza akarunk érni...

Erre Éjfél megbökte a karomat.

-Legszívesebben magammal vinnélek a ranch-ra...De tudom, hogy szabad vagy és ettől én nem foszthatlak meg...Meg...Apu nemigazán rajong a musztángokért...-Sóhajtottam.-Még találkozunk Éjfél...-Öleltem át a ló nyakát, majd még adtam neki cukorkát.

Aztán felültem Bummer-re, s vágtában elindultunk haza felé...Mikor vissza pillantottam láttam, hogy Éjfél utánunk bámul, aztán beüget az erdőbe...

Egy hatalmas sóhaj szaladt ki a számon, majd előre nézve az útra koncentráltam...

6.Fejezet: Búcsú

-Na végre!-Pattant fel Will, mikor megérkeztem.-Aggódtam érted Húgi...A srácok mondták mi volt...

-Remek...-Morogtam.-Mentem aludni.-Indultam a lépcső felé.

-Hé...Dave meg akart várni...Aggódott, hogy bajod esik...És félt, hogy haragudni fogsz rá...-Szólt utánam.

Vállat vontam, majd felmentem az emeletre.

Bementem a szobámba...

-Hé, hol voltál eddig?!-Pattant fel az ágyról Ryan, ahogy bementem.

-Sétáltam.-Feleltem tömören, majd bementem a fürdőbe.

Levettem a felsőmet és a csaphoz álltam.Levettem a nyakláncomat, s a pultra raktam.

-Aggódtam érted...-Jelent meg Ryan az ajtóban.

-Aha...-Feleltem színtelen hangon.

-Meddig csinálod ezt?-Lépett mögém.

-Mit?-Kérdeztem.

-Hát ezt...Játszod a sértődöttet.-Mosolygott, majd megölelt hátulról.

-Nem vagyok megsértődve.-Mondtam.

-Aha...Én meg hülye is vagyok.-Vont vállat.

-Az meglehet...-Fordultam felé mosolyogva.-Bocs...Csak...Dave felidegesített és...Áh...Bocs...-Öleltem meg.

-Semmi baj...-Mosolygott, majd megcsókolt.

-Lezuhanyzom...-Mondtam, mire ő az ajtó felé ment.

-Megvárlak a szobában.-Csukta be maga után az ajtót, majd én levetkőztem és beálltam a zuhany alá...

***

Másnap reggel kómásan ébredtem...

-Jó reggelt nyuszi...-Könyökölt fel mellettem Ryan.

-Neked is...-Nyögtem, majd egy puszit adtam neki.-Óh...Holnap mész haza...-Szomorodtam el.

-Aha...-Bólintott szomorkásan.

-Megyek...Felöltözök...-Álltam fel, majd a szekrényemhez lépve kirángattam a ruhákat és bementem a fürdőbe.

Egy kék-fehér rövid ujjú kockás inget vettem fel, alá egy fehér topot és egy farmert.Majd egy kék tornacipő, megcsináltam a sminkem, a hajam, aztán kimentem.

Ryan már felöltözött, majd ő is birtokba vette a fürdőt.Aztán együtt lementünk reggelizni.

-Jó reggelt.-Köszöntünk, majd leültünk az asztalhoz.

-Palacsinta a'la Will bátyus.-Tette le elénk a megpakolt tányérokat Will, majd ő is leült és enni kezdett.

-Uh...Will, az lehet, hogy Te ennyit megeszel, de...Te egy medve méretű gorilla vagy...-Húztam el a számat.-Na de én...Még a felét sem tudom bepusztítani...

-Akkor majd segítünk...-Vigyorgott Ryan, majd mi is hozzá kezdtünk.

***

A nap gyorsan telt és szerencsémre nem találkoztam Dave-vel...

Aztán jött az este én meg segítettem Ryan-nek csomagolni...Nehéz szívvel pillantottam a táskájára...

-Holnap hánykor indulsz?-Kérdeztem, miközben egymást ölelve álltunk.

-Max hatkor már muszáj mennem...-Sóhajtott.

-Ahj...-Nyögtem.

-Hidd el...Én sem szeretnék még menni...Hiányozni fogsz...-Húzta el a száját.

-Akkor...Ötkor felkelek, csinálok neked kaját...-Mosolyogtam rá, majd ő vissza mosolygott és megcsókolt...

***

Reggel felkeltem és lesétáltam halkan a konyhába, hogy szendvicseket csináljak Ryan-nek.

-Jó reggelt.-Köszönt halkan apu.

-Neked is...-Mosolyogtam rá bánatosan.

-Ma megy Ryan haza?-Kérdezte a pultnak támaszkodva.

-Igen.Neki csinálom a szendvicseket.-Bólintottam.

-Mikor indul?-Érdeklődött.

-Hat.-Csomagoltam be az utolsó szenyót is, majd egy táskába tettem őket.

-Úgyhogy...Megyek és felkeltem, aztán...Elbúcsúzunk és...-hajtottam le a fejem, majd inkább egy szót sem szólva felsiettem az emeletre és felkeltettem Ryan-t.

-Hé...Jó reggelt...-Mosolyogtam rá, az ágy szélén ülve.

-Nem olyan jó...-Sóhajtott felém fordulva.

-Öltözz fel, aztán...Lent találkozunk.-Álltam fel, majd kimentem.

***

-Hát...Akkor...Szia...-Ölelt magához.

-Majd gyere ahogy tudsz...-Mosolyogtam rá.

-Persze...-Mosolygott rám, majd megcsókoltuk egymást.-Szeretlek...

-Én is téged.-Mosolyogtam vissza, majd ő beült a kocsijába és elhajtott...

Én meg szomorúan bementem a házba...