Viszlát egy kis ideig!

Sziasztok Olvasók!

Csak gondoltam szólok, hogy holnap reggel elutazom Pestre és csak vasárnap érek vissza.

Aztán hétfőn ismét dolgom van a gyámhatóságon...Családi...

De miután végeztem gőzerővel vágok neki és hozom a frisseket!

Megértéseteket köszönöm!

Puszii

=)GoOofy(=

4.Fejezet: VÉGRE!!!

A hétvége hamar eljött...Péntek délután volt, én meg az ablaknál ültem és Ryan-t vártam...

David is itt volt...Nagy örömömre...Hurrá...Pf...

Mikor elmondtam apunak, hogy Ryan ide jön, ő csak a fejét rázta aztán bele törődően bólintott...De Dave...Nos...Eléggé a szívére vette, hogy pasim van...De kt érdekel?!?!

De amikor megpillantottam a zöld BMW tuningot, amint erre felé jön ismét boldog lettem és mint ha az életem múlna rajta kirohantam a brátom elé...

A kocsi megállt és egy mosolygó Ryan szállt ki...

Oda rohantam, a nyakába ugrottam, ő meg megpördült velem a levegőben, majd megcsókolt.

-Szia...-Tett le a földre csókunk után.

-Hello...-Mosolyogtam vissza.-Hiányoztál...-Sóhajtottam.

-Hát...Talán azzal majd kiengesztellek...-Bökött be a kocsi anyós ülésére.Egy táska volt benne...Értetlenül felvontam a szemöldökömet...-Hát...Hoztam egy kicsi...Sammy féle termesztést.-Vigyorgott.-Meg cigit...-Tette hozzá.

-Ahw egy isten vagy!-Öleltem meg.

Ryan vigyorogva kivette a sport táskáját, majd lezárta a kocsit és kézen fogva elindultunk a ház felé.

-Nem rossz pecó...-Nézett körbe.-Jó lenne hétvégi bulikhoz...

-Ja...Csak nekem itt kell élnem.-Húztam el a számat.Majd bementünk a házba...Apu odakint volt és valami...Marhákat tereltek.Vagy 100-at vettek...De minek...Pf...

Will és Dave pedig a konyhában dumálgattak.

-Hello!-Köszönt Ryan.

-Áh hello Ryan!-Köszönt Will, majd kezeltek.

-Oh...Ryan...Te még nem ismered Dave-t.Gyerek kori jóbarátom.Dave...Ő Ryan.-Mutattam be őket egymásnak.

-Hello!-Köszönt Ryan.

-Hali...-Köszönt Dave is.

-Gyere...Megmutatom a szobámat...-Húztam a lépcső felé, ő meg jött.Így felmentünk az emeletre, a szobámba.

Bezártam magunk mögött az ajtót.

-Végre kettesben...-Dobta le a táskát az ágy végébe, majd levette a pulcsiját.

-Aha...-Léptem oda hozzá, majd átöleltem a derekát...

Ő meg megcsókolt és felkapott...

Lefektetett az ágyra.

-Hiányoztál...-Mondtam ismét.

-Te is nekem...-Mosolyodtott el majd tovább csókolgatta a nyakam...

-Ne itt...-Toltam el magamtól...-Nem akarom hogy Will és Dave...Szóval...Fültanúk legyenek.-Kuncogtam.

-Akkor hol?!-Rázta a fejét, majd az ölébe húzott.

-Áh tudod mit?!Ne is figyelj rám!-Nevettem fel, majd ismét megcsókoltam.

Ő a hátamra döntött, s így folytattuk amit abba hagytunk...

***

-Átutaztam érted negyed Amerikát...-Vigyorodott el, miközben a hátamat cirógatta.-De...Megérte...-Tette hozzá.

-Meg?!-Fordultam felé.-Örülök, hogy így látod...-Csókoltam meg.Majd kiszálltam az ágyból és magamra kaptam a ruháimat.A hajamat felgumiztam egy szoros copfba és meggazítottam a sminkem...

-Bizony meg...-Bólogatott, majd Ő is öltözni kezdett...

-Hé...Már kezd sötétedni.Nem megyünk le a tópartra...Elszívni egyet?-Böktem a táskájára.

-Akár kettőt is.-Vette fel a pólóját.

-Én egy egészet most nem akarok elszívni...Elég egy fél is.-Ráztam a fejem.

-Oké...-Mondta, majd a táskájához vépve kivett két szál..."Vicces Cigit".Zsebre vágta, ahogy az öngyújtóját is.Aztán lementünk a földszintre.Már apu is itthon volt...

-Áh...Hello Ryan!-Nyújtott kezet apu.

-Jó estét Mr.Thompson!-Rázta meg apu kezét Ryan.-Köszönöm, hogy a hétvégére itt lehetek.

-Ugan...A legfőbb a kislányom boldogsága!-Mosolygott rám.

-Apu...Mi elmennénk sétálgatni...Ha nem gond...Körbe vezetem Ryan-t meg...Körül járjuk a tavat.Oké?-Kérdeztem már az ajtóban állva.

-Oké...-Bólintott apám.Dave szúrós szemekkel méregette Ryan-t...A kis szemét!

Aztán kimentünk és elindultunk a tó felé...

Megnyílt a főblogom

Sziasztok!

Megnyílt a főblogom.

Itt bármely kérdésetekre válaszolok.

Katt rá!

www.gooofy-foblog.blogspot.com

FELHÍVÁS!!!

Sziasztok olvasóim!=)

Először is: Nagyon köszönöm, hogy olvassátok és kommenteltek!Ez sokat jelent számomra.=)

Másodszor:

Kitaláltam, hogy nyitok egy szavazást.A három cím közül szavazzatok valamelykre.A szavazatokat kommentben lehet leadni, a végén össze számolom melyik számra mennyi jött.Figyelem!Csak a cím számát írd!

A lehetőségek:

1.:Bronson Hotel

2.:Tükörkép

3.:Vadnyugati Vihar

A szavazás 2010.08.15.-éig tart.(Vasárnap)Délután 15:00-kor záródik le.

A három cím sztorihoz kapcsolódik.A címekre való szavazásnál dől el hogy milyen sztorit írok.

Előre is köszönöm!

U.I.: Bárki szavazhat!!!

Puszi, GoOofy

3.Fejezet: A Mólón

-Na...Mehetünk.-Állt meg mellettem Dave, majd kikötötte Viharmadár-t és a nyergemhez lépett.

-Dave...Fel tudok ülni még.-Mosolyogtam.

-Oké, bocs.-Lépett hátrébb.Én meg oda mentem a pacimhoz...

Megfogtam a nyerget, lábat a kengyelbe, elrugaszkodás, lendítés, egyensúly.És már csücsültem is a nyeregben.

-Hú...-Fújtam ki a levegőt.-...Ez tök jó volt.Elsőnek ment.

-Ja...Szép volt.-Mosolygott, majd felült Viharmadár-ra.

Lassan, lépésben elindultunk az erdei ösvények, a móló felé, amiről kiskorunkban annyiszor ugráltunk be a vízbe...A tóba.

Fél nyolc volt mikor már vagy fél órája fetrengtünk a mólón.A mobilom megcsörrent...A kijelző a bátyám, Will számát mutatta.

-Hello, mondd!-Vettem fel.

-Szia, merre vagy?-Kérdezte.

-A mólónál vagyunk Dave-vel...Jössz Te is?-Könyököltem fel.

-Aha...De...Te...Lóra ültél?-Kapcsolt hirtelen.

-Igen.-Mosolyodtam el.-Bummer-re.

-Nahát!Ez nagyszerű!-Örvendezett.-Na...Felnyergelem Apacs-ot és indulok is...-Mondta.-Majd ott találkozunk.Hello!

-Hello!-Nyomtam ki a telefont.Majd Dave-hez fordultam.-Nem baj, ha jön Will is?-Kérdeztem.

-Nem, dehogy!-Vágta rá.-Minden olyan lesz mint...Régen.Csak...Már egy kicsit nagyobbacskák vagyunk.-Fordult a hátára.Kezeit a tarkójánál össze kulcsolta és csak a fák levelei között bámult fel az égre.

-Heh...Kicsit nagyobbacskák.-Kuncogtam.-Ez jó.Majd én is hátra fordultam és ugyan azt csnáltam, mint Dave.

Ijedten rezzentem össze a telefonom újabb csörgésére.A kijelzőre pillantva felderült az arcom és egyből felültem és felettem a telefonom.

-Szia Ryan!-Mosolyodtam el.

-Szia Kicsim!-Hallottam meg a szerelmem hangját.-Mizu feléd, Colorado-ba?

-Semmi különös...Unalom van.És Jersey-ben?-Érdeklődtem.

-Unalmas az élet nélküled kicsim...Hiányzol és nincs kvel szívni...Most itt ülök a szobámban és veled beszélek...Tényleg...Te mit csinálsz?-Sóhajtott.

-Hát...Ülök egy mólón a vízpart mellett...Dögunaom van nélküled és igen...Nekem sincs kivel szívni.-Sóhajtottam.

-Egyedül vagy?-Kérdezte.

-Aha...-Füllentettem.-Vagyis...Egy pacival...Amivel jöttem.

-Hm...azt hittem nem ülsz már lóra.-Mondta.Éreztem a hangján, hogy mosolyog.

-Mi mást csinálhatna itt az ember?!-Álltam fel, majd a lovak felé sétáltam lassan.Nem akartam, hogy Dave hallja az enyelgésünket...Bosszantó lenne.-Egyébként...Amióta itt vagyok...Nem cigiztem, nem ittam, nem szívtam, nem csináltam semmit...Nélküled semmi sem jó.-Sóhajtottam halkan.

-Hát...Arra gondoltam, hogy pénteken lenézhetnék hozzád...De vasárnap már jönnék haza.-Mondta.

-Júj!Ez nagyon király lenne!Majd szólok apunak...Nem érdekel a véleménye.-Vontam vállat.-És...Hétvégén együtt lehetünk.Jaj de várom már!!!-Örvendeztem.

-Hé-hé...-Nevetett fel.-Csak győzd kivárni...Már én is várom hogy...Veled lehessek.-Mondta.-De most le kell tennem...Dolgom van...Szeretlek, szia, csók!

-Én is szeretlek...Csók!-Mondtam majd miután bontottuk a vonalat indultam vissza Dave-hez zsebre vágott kézzel.

-Ki volt az?-Ült fel Dave.

-A barátom.-Ültem le a móló szélére és lábamat a vízbe lógattam.

-Nem mondtad, hogy van...barátod.-Motyogta.

-Nem kérdezted és...Egyébként is...Nem sok közöd van hozzá.-Vontam vállat.

-Hogy hívják?Hány éves?-Ült mellém.

-A neve Ryan...De...Miért érdekel?!-Vontam fel a szemöldökömet.

-Csak.-Vont vállat.-Érdeklődöm...

-Húsz éves.-Álltam fel.

-Nem öreg hozzád?-Kérdezte gúnyos vigyorral.

-Hé...Semmi közöd se Ryan-hez, se a szerelmi életemhez, se hozzám!-Rivalltam rá.-És ha annyira kíváncsi vagy rá...Most hétvégén megismerheted, ugynis lejön hozzám pénteken és vasárnp megy vissza.-Mondtam majd választ sem várva oda rohantam Bummer-hez, felpattantam rá és haza indultam vágtában.

Még a bátyám sem érdekelt, aki velem szemben megy éppen a mólóhoz a gyönyörű, gesztenye pej mén, Apacs hátán...Csak elvágtattam mellette és vissza sem nézve, a leggyorsabb iramban mentem a házunk felé...

2.Fejezet: Újrakezdés

Egész éjjel nem aludtam semmit, csak álmatlanul forgolódtam az egyébként nagyon kényelmes ágyamban.David szavai jártak a fejemben: "Megváltoztál."

Igen...Megváltoztam.Nagyon is...De, hogy rossz irányba?!...Csak megtanultam elrejteni az érzelmeket és...Áh...De Ő mit is tudhatna a nagyvárosi életről?!Igen elzüllöttem...Na és?!Kinek mi köze van hozzá?!Az én életem.Egyedül az enyém!Nagy lány vagyok már és nem kell rám vigyázni.Sem megmondani, hogy mit hogyan csináljak!

Aztán...Fél hat fele megelégeltem a forgolódást és kikeltem az ágyból.Oda mentem a szekrényemhez és kivettem egy farmer rövidnadrágot, egy lila atlétát és a lila Converse-met.Felvettem a lila gyűrűmet és kivételesen azt a karkötőt amit még Dave-től kaptam régen...

Elmentem a fürdőbe, megfésülködtem, fogat mostam és vissza mentem a szobámba.

Fújtam magamra egy kicsi parfümöt...Aztán lesuttyogtam a konyhába.

-Héé...Te már ilyen korán fent vagy?-Mosolygott rám apu.

-Nem tudtam aludni.-Vontam vállat.Majd töltöttem magamnak kávét és kimentem a verandára és leültem a lócára.

Lábaimat felhúztam és csak bámultam magam elé...

-Jó reggelt...-Köszönt rám valaki oldalról, majd egy ló horkantott...Oda kaptam a tekintetem és majdnem leestem a lócáról...Viharmadár, Rashid fia volt az, hátán David-del...

-Vidd innen Viharmadár-t...-Álltam fel, majd besiettem a konyhába.A mosogatóba tettem az üres bögrémet, majd a pultnak támaszkodva kibámultam az ablakon és hagytam, hogy a könnyek lefollyanak az arcomon.Viharmadár túlságosan is Rashid-ra emlékeztetett.Rashid pedig...Anyura és a halálára...Amióta anyut ledobta Rashid, és a musztángok maga alá temették...Meggyűlöltem a lovakat.Legfőképp Rashid-ot és annak csikóját.Viharmadár-t.

-Meg's...-Hallottam meg magam mögött Dave hangját.

-Mi van?!-Dörmögtam, de nem fordultam meg.Nem akartam, hogy sírni lásson...Hisz...Sírtam.És az a gyengeség jele.

-Viharmadár már nincs az udvaron...Toby bevitte az istállóba.-Lépett oda mellém.Én meg elfordítottam a fejemet.-Megan...-Fordította maga felé a fejemet.

-Bocs...-Töröltem le a könnyeimet.

-Miért kérsz bocsánatot?-Mosolyodott el.-Az nem baj ha sírsz...-Mondta.-Gyere ide...-Ölelt meg.

-Azóta még csak a közelükbe se mentem...-Suttogtam.

-Meg tudom érteni...De...Ez így nem jó...Miért nem próbálod meg?...Nem lehet belőle baj.-Tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Nem tudom Dav..e...-Nyeltem nagyot.-Segítesz?-Néztem a szemébe.

-Hát persze.-Mosolygott rám.

Ekkor jutott eszembe apu, így gyorsan körül néztem.

-Nyugi...Már elment...Csak a hátsó ajtón.-Vigyorgott Dave, mintha csak a gondolatomban olvasott volna.

-Oké.-Mondtam.-Akkor...Nek látunk?-Indultam el az ajtó felé, Dave pedig követett.

-Melyik lovat nyergeljem fel?-Kérdezte Dave.

-Na...Még ne rohanjunk így előre.-Nyeltem nagyot.-Még nem akarok rájuk ülni, csak...Ismerkedni.

-Oké...Igazad van.-Mondta, majd kinyitotta az istálló ajtaját...

Beléptünk és a lovak boldog nyerítéssel fogadtak minket.

-Emlékszel még Bummer-re?-Mosolygott majd egy almásderes boksza elé lépett.

-Ő Bummer?!Az a kiscsikó aki...Te jó ég...-Ámuldoztam.-Hé Bummer...Gyere ide...-Csettintgettem a lónak a nyelvemmel aki érdeklődve jött oda a rácshoz.Lassan benyúltam és végig simítottam puha orrán...Olyan érzés volt mintha...Nem is tudom...Ezt egyszerűen nem lehet megfogalmazni.Ilyen újjá születés féle érzés volt...

-Azta...-Mosolyodtam el.-Olyan érdekes érzésem van...-Suttogtam.

-Meg tudom érteni...-Simogatta meg Dave is a ló pofáját.

Majd egymásra néztünk...Vagyis...Bámultunk.Mélyen egymás szemébe.

Majd végül én sütöttem le a szememet és vissza fordultam Bummer felé.-És Ő?...Milyen temperamentumú?-Kérdeztem.

-Mikor hogy...De néha elég tüzes.-Mosolygott.

-Felnyergeled nekem?-Léptem hátrébb.

-Biztos, hogy Őt?-Kérdezte.

-100%.-Bólintottam.

-Hát...Oké...Te tudod.-Vont vállat majd bement a nyergesbe és egy western nyereggel, kantárral és szárral tért vissza.Bummer-t kivezettem és kikötöttem a boksz ajtajához.Ráterítettem a hátára egy pokrócot Dave pedig a nyerget helyezte a ló hátára.Aztán felkantározta.

Átnéztük a patáit aztán kivezettem.

-Te nem nyergeled fel Viharmadár-t?-Kérdeztem meglepetten.

-Hát...Öhm...Nem zavar, hogy Ő...-Motyogta.

-Nem.-Ráztam meg a fejem.-Menny...Nyergeld fel.-Intettem a fejemmel.

-Oké.-Mondta Dave majd vissza fordult és eltűnt az istállóba.

-Szóval...Várod a lovaglást Bummer?-Paskoltam meg a ló nyakát.

Mire Ő horkantott.

Elmosolyodtam, majd kikötöttem a karám széléhez, én meg felültem a karám legfelső lécére és vártam Dave-t...Meg...Viharmadár-t.

1.Fejezet: Megérkezés

-Még két óra és ott is vagyunk!-Pillantott rám hátra apu, a visszapillantóból.

-Hurrá.-Morogtam.

-Most miért vagy ilyen hugi?!Én kifejezetten örülök, hogy elköltöztünk!Kell a környezetváltozás.-Vigyorgott hátra Will.

-Ja...És Te még annak is örültél, hogy van még egy ok, amiért szakíthatsz Jenny-vel.-Horkantottam.Erre Will arca elkomorult...

-Őt hagyd ki ebből.-Húzta el a száját.

-Óh ha fáj az igazság...-Trilláztam.

-Hagyjátok abba!-Szólt ránk a fater.

-Ő kezdte.-Dugtam vissza a fülembe a fülhallgatót.

Majd bele mélyedtem a zenéimbe...

-Héé...Ébredj már!-Rázta meg valaki a vállamat.Aztán lassan kinyitottam a szememet és Will rázogatott.

-Ébren vagyok...Hagyjál már!-Ráztam le a kezeit magamról.-Mennyit aludtam?-Ásítottam.

-Cirka két órácskát.-Vigyorgott.-Mindjárt ott vagyunk.

-Hurrá...-Tápázkodtam fel.

Aztán tényleg fordultunk befele a ranch kapuján a karámok között vezető útra.

-Úristen...Ez nem változott semmit sem!-Mondtam meglepetten.

-Hát ja...Kíváncsi vagyok, hogy a mólónk meg van-e még?!-Vigyorgott Will majd kibámult az ablakon.-Majd lelovagolhatnánk fürdeni...

-Lovak...-Sóhajtottam.

Azóta nem mentem még ló közelébe sem, hogy anyu meghalt...Az is annak az ostoba lovának, Rashid-nak a hibája volt!Minek kellett ledobnia magáról?!...Akkor...Talán...Talán anyu még...Most is...Élne...-Egy nagy sóhaj szaladt ki belőlem.

-Jaj Meg's...Nem lehetsz távol örökre a lovaktól...Régen imádtad őket...-Rázta a fejét, a bátyám.

-Igen...Régen.-Motyogtam.-Még Az előtt.

Végre Tesó nem szólalt meg...És apu sem.

A kocsink megállt a rég-új házunk előtt, én meg lassan szálltam ki a kocsiból.Hátra mentem a csomagtartóhoz, hogy kivegyem a cuccaimat.

Két bőröndöt, a laptoptáskámat és a válltáskámat értettem a "cucc" szó alatt.

Majd lassan bevánszorogtam Will után a házba, apu meg mögöttem lépkedett.

-Tényleg nem változott semmit.-Sóhajtottam majd végig simítottam a lakkozott fa lépcsőkorláton.Majd nagyot nyeltem...

-Felmegyek a szobámba!-Mondta Will majd felment a lépcsőn a bőröndjeivel együtt, én meg utána slattyogtam...

A szobám semmit sem változott.Ugyan olyan citromsárga színe van, fa bútorokkal berendezve és egy nagy faággyal középen...Még jó hogy akkor is franciám volt.

Ledobtam a táskáimat az ágyra, majd lementem a konyhába, ahonnan hangok szűrődtek ki.

Egy tizenkilenc-húsz év körüli helyes srác és egy apu korabeli fickó beszélgetett apuval...

-Áh Megan.-Mosolygott rám apu.

-Megan?!?!-Szólalt meg a fiatal srác meglepetten.-Én...Öhm...Te...Megnőttél...

Én értetlenül méregettem a srácot...

-David Cooper...Dave...Dereng valami?-Kérdezte majd elmosolyodott.A mosolyáról bevillant minden.A legjobb barátom...Volt...

-I-igen...-Bólintottam lassan, de arcomra nem ült ki semmilyen érzés.Megtanultam már elrejteni őket.-Te is...-Erőltettem egy aprócska mosolyt rezzenéstelen arcomra.-Apu...Fent leszek.Kicsomagolok.-Motyogtam majd felmentem...

Szóval David...Rég láttam és...Eléggé megférfiasodott.

Kinyitottam az első bőröndömet és a nagy ruhásszekrénybe kezdtem pakolni csoportosítva a ruháimat.Farmerek, pólók, pulcsik, toppok, hosszú ujjúk.Aztán a fiókokba fehérnemű és zoknik.

-Hé...Zavarlak?-Kopogott valaki a nyitott ajtón.És mivel térdeltem a zoknis fiókomnál fel kellett néznem.Dave volt az...

-Hello.-Álltam fel.-Nem, nem zavarsz.-Vontam vállat.-Nem baj ha pakolászok?-Kérdeztem.

-Nem, dehogy...-Ült le az ágy szélére.-És...Mesélj...Mizujs?

-Semmi.-Vontam vállat.-Veled?

-Hát...Felnőttem.-Mosolygott.-Még...Mindig szereted a lovakat?-Kérdezte.

Kérdésére szikrázó szemmel meredtem rá.-Nem.Gyűlölöm őket!-Morogtam.

-Oké...Bocs.-Nyelt nagyot.-Akkor...Kerüljük a témát.-Sóhajtott.-Megváltoztál...-Motyogta halkan.

-Felnőttem.-Mondtam az utolsó pólót is a szekrénybe rakva.

-Nem...Az két külön dolog.-Rázta a fejét.

-Ezért jöttél fel?-Kérdeztem miközben a másik bőröndöt cipzároztam ki.-Mert akkor mehetsz.-Vettem ki két pár Converse tornacipőmet és a szekrény mellé tettem őket.Aztán a magassarkú és sima csizmámat tettem le és végül a strandpapucsom és a téli csizmám maradt.

-Nem...Nem ezért...Csak...Gondoltam dumálhatnánk.Mint régen.-Állt fel.-De látom...Te nem vagy vevő a dologra.-Mondta majd megfordult.-Tényleg nagyon megváltoztál.És...Rossz irányba.-Mondta majd kiment.

Nagyot sóhajtva kivettem néhány személyes holmimat amik között legfőképp képek voltak.Anyuról, amint Rashid csupasz hátán ül és átöleli a ló izmos nyakát és mosolyog...Aztán egy nagy családi kép.Will, anyu, apu és én...No meg a kutyánk, aki anyu halála után nemsokkal pusztult el.Egy Border Collie volt...És nagyon szerettem.Ő volt a legjobb barátom...Persze Dave-n kívül.

De most...Egy barátom sincs és úgy néz ki...Nem is lesz.

Bevezető

Megan, a tizenhét éves New Jersey-i lány elég züllött természetű.

Miután elköltöztek Colorado-ból, Megan édesanyja halála után, az akkor még tíz éves kislány komoly tényekkel szembesül.Mivel ő a család egyetlen női tagja hamar rá kellett szoknia a házimunkára.

De ahogy egyre nőtt lázadozni, kimaradozni kezdett.Rossz társaságba keveredett, a barátja Ryan által.Cigizik, iszik, füvezk, rendőrségi éjszakái vannak.

Aztán...Egy napon Joe, Megan édesapja, elhatározta, hogy vissza költöznek Colorado-i ranch-ukra, ahol Kristen, Megan édesanyja musztáng terelés közben meghalt...

Will, Megan bátyja jól fogadja a hírt, de a lány kikel magából.

Miután oda értek Colorado-ba Megan régi ismerősével és jóbarátjával, Dave-vel találkozik.Ismét barátkozni kezdenek...

De kapcsolatuk elromlik mikor Ryan, Megan barátja beállít egy hosszú hétvégére.

Aztán a dolgok még rosszabbak lesznek...

Thomas, Joe barátja elhatározza, hogy a vadon élő fenmaradt musztáng populációt be kell fogni és ki kell írtani, mert rossz hatással vannak házi lovaikra, s veszélyesek is.

Viszont ezek a tények megcáfolódnak mikor Megan egy éjjelen találkozik egy ménnel.A musztáng ménes vezető ménével...

Az állat szelíd, nem bántja a lányt, így szoros kapcsolat alakul ki közöttük.

Megan elnevezi a lovat: Éjfél.

Egyre többet és többet vannak együtt, s a lány megfogadja: Soha nem fogja engedni hogy a felnőttek bántani merjék a musztángokat!

Aztán...Dave rájön Megan kis éjszakai kimaradozásairól, s a lány után megy...S Ő is meglátja az igazságot: A musztángok nem veszélyesek.